Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Molnár Antal: A bátai apátság és népei a török korban. (Ism.: Forgó András) VI/1599

TÖRTÉNETI IRODALOM 1601 érték el. Molnár Antal hangsúlyozza, jóllehet a kanonokok száma a török terjeszkedés hatására kb. 100 főre csökkent, a vagyoni tagozódás pedig felerősödött (a szerző számos példájából álljon itt egy: az esztergomi nagyprépost jövedelme 1000 forintra tehető, míg veszprémi társáé 50 forintra becsülhető, és természetesen jelentős különbségek voltak az egyes káptalanokon belül a dignitások és a ranglétra alsóbb fokán álló kanonokok között is), éppen az előbb említett jogi, politikai és gazdasági tevékenység hatására a káptalani papság jelentősége bizonyos szempontból még nőtt is. Az ő anyagi biztonságukat szolgálták a káptalani és az oltárokhoz kötődő jövedelmeken túl a javadalmas apátságok és prépostságok (ellentétben a címzetes balkáni püspökségekkel, amelyek a hangzatos tituluson túl egy fillér hasznot sem hoztak). Itt tehetjük hozzá Molnár Antal vizsgálatához, hogy az apáti és préposti címek elnyerése valójában rangemelkedést is jelentett a kanonokok számára, amelynek szemléletes bizonyítéka a címmel járó országgyűlési ülés- és szavazati jog elnyerése volt. Noha a káptalanokat is megillette az országgyűlési részvétel (vö. 1608. évi k. u. I. te), itt a rendi jogállás testületi szinten érvényesült: a káptalan kapott ugyanis regálist az országgyűlésre és képviseltette magát egy vagy több kanonokkal. A címzetes apátok és prépostok azonban személyesen hívattak meg és a törvény betűje szerint az országlakosok között, tehát szintén az alsótáblán kaptak helyet. A 17. századi országgyűléseken megjelentek, illetve ezekre meghívottak névsorát végignézve a bátai apátot is többször találjuk az alsótáblai klérus sorai között. Szlatinay György (bátai apát: 1617-1627) mind az 1619. évi pozsonyi, mind pedig az 1622. évi soproni országgyűlésen jelen volt, Veresmarti Mihály (apát: 1627-1645) pedig az 1634-1635. évi soproni diétán vett részt bátai apátként (és egyben társával a pozsonyi káptalant is képviselte). Pálffy Tamás (apát: 1648-1655?) eredetileg bátai apátként szerepelt az 1655. évi megjelentek listáján, noha nevét később kihúzták, valószínűleg azért, mert 1653-tól már csanádi püspök is volt, így e minőségében a felsőtáblán ülhetett (a listákat újabban közölte: Tatjana Guszarova: A 17. századi magyar országgyűlések résztvevői. Levéltári Közlemények 76. [2006: 2. sz.] 93-148.). A gyakorlat a szerző vizsgálta korszak után is folytatódott: Jany János utódját és rokonát, Jakabot, aki 1694 óta bírta az apáti címet, ott találjuk a 18. század első országgyűlésén, 1708-ban, Pozsonyban is (1. a Diae/a-munkacsoport adatbázisát: http://ludens.elte.hu/~szijarto/ogy.xls). De az őt követő Kollonich Zsigmond bécsi érsek is szerepel bátai apátként az 1728. évi országgyűlésre meghívottak listáján (Magyar Országos Levéltár, N 52, Lad. S. Fase. AAA. Nr. 82.). Természetesen ez utóbbi két címzetes apát nem sorolható az egyházi középréteg tagjai közé. Molnár Antal felhívja a figyelmet arra is, hogy a káptalani papságról, mint társadalmi rétegről, amely — mint láttuk — mind származását, mind életmódját tekintve a középbirtokos nemességgel állítható párhuzamba, nagyon keveset tudunk. Még az első lépései sem történtek meg e csoport prozopográfiai vizsgálatának, nem is beszélve olyan összetett elemzésekről, mint például a német társaikról készült, a szerző által is idézett vizsgálat, melyet Peter Hersche végzett el a Német-római Birodalom 27 székeskáptalanjáról és tett közzé három kötetes munkájában {Peter Hersche: Die deutschen Domkapitel. I—III. Bern 1984). Itt érdemes megemlíteni, hogy a 18. századra vonatkozóan egy ilyen jellegű kutatás előkészületei már megszülettek: éppen a fent említett országgyűlési képviselet kapcsán történt meg a diéta többi résztvevőjével együtt a káptalanok követeinek összegyűjtése, amely egy prozopográfiai vizsgálat alapjait hivatott lerakni (1. ismét a Dmeía-munkacsoport honlapját: http://ludens.elte.hu/~szijarto/dieta-index.html és adatbázisát). Összegezve megállapítható, hogy Molnár Antal tanulmányában a bátai apátság iratanyagának széleskörű elemzését végezte el, melynek során több aldiszciplínát érintve vont le olyan gondolatébresztő következtetéseket, amelyek e területeken végzendő további kutatásra sarkallnak. A közzétett forrásanyag kifejezetten az apátság birtokigazgatását hozza közel az olvasóhoz, a közölt térképmellékletek pedig az egyházi intézmények közötti, sokszor igen nehéz tájékozódás megkönnyítéséhez járulnak hozzá. Forgó András