Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Novák Attila: Ellenállás vagy önmentés? Adalékok az 1944es magyarországi cionista ellenállás problémájához I/143
AZ 1944-ES MAGYARORSZÁGI CIONISTA ELLENÁLLÁS 159 csak az eredeti levéllel rendelkezők maradhassanak a házakban. Végül Lutznak nem maradt más választása, mint hogy 6 követségi személlyel és 20 rendőrtiszttel együtt a helyszínen ellenőrizzék a levelek valódiságát. Akiknek a menlevelét hamisak találták, kilakoltatták a házakból és betették őket az Ausztria felé induló gyalogmenetekbe, hogy később munkatáborokban dolgoztassák őket. Közülük nagyon sokan — a hideg és a brutális bánásmód miatt — már útközben meghaltak. 1944 decemberében a svájci követség elkezdte az előkészületeket arra nézve, hogy a 7800 embert kivándoroltassák. Ezért kollektív útleveleket bocsátott ki, melyek mindegyike ezer-ezer nevet tartalmazott. Két ilyen kollektív útlevélgyűjtemény el is készült, tehát összesen már kétezer ember rendelkezett ilyen útlevéllel. Mind a magyar kilépő-, mind a német tranzit-vízumokat bepecsételték a kollektív útlevelekbe, végül azonban Budapest ostroma meghiúsította az elképzeléseket. Ekkor derült fény a hamisítások kétarcúságára. Míg az első esetben inkább ártott a papírok hamisítása, a kollektív útlevelek esetében használt, mert nehezebbé tette az ellenőrzést. Ugyanis mind a magyarok, mind a németek ellenőrizni akarták, hogy ténylegesen ki a papír tulajdonosa. Mindez időt vett igénybe, az oroszok pedig közeledtek Budapesthez, majd körbezárták a magyar fővárost. Ezért még a haszon sem volt abszolút, hiszen a papírok birtokosai nem tudták elhagyni a fővárost. Egyébként a papírok kettős természetével a cionista fiatalok is tisztában voltak. Weiner Zoltánné szerint: „A cionista fiúk meg azt mondták, minél nagyobb a felfordulás, annál jobb. A papírokat elsősorban a fiataloknak adtuk ki. A papírok adtak egy gyakran hamis biztonságérzetet. Sokszor csak a határozott és nyugodt fellépésen múlott valakinek az élete".59 6. Kapcsolat a magyar politikai erőkkel A magyarországi cionista ellenállási mozgalom több évtizedes magyarországi és izraeli ignorálása azt eredményezte, hogy a még életben lévő cionista ellenállók (főleg Izraelben) az utóbbi időkben azt állítják, hogy ők voltak az egyedüli magyar ellenállási mozgalom. Ez nem felel meg a tényeknek. Bár valóban sokat tettek, de a Joint, a hitközség, a Nemzetközi Vöröskereszt, a diplomaták tevékenysége nélkül sokkal kevesebbet tehettek volna. A Zsidó Tanács tagja, Geyer Artúr szerint: „Más mindenki fásult volt [...] Nem tudok például arról, hogy akár a szociáldemokraták, akár a kommunisták embereket mentettek volna, de nagyon is emlékszem arra, hogy elhelyeztünk a Vadász utcában olyan szocialista és kommunista pártembereket, akiket üldöztek és akiket elrejteni ezek a pártok nem tudtak".60 A mentés munkáját megkönnyítette a cionisták kapcsolata a széttagolt és nem túl nagy magyar ellenállási mozgalommal és — paradox módon — a volt nyilasokkal. A sómérok jó kapcsolatot hoztak létre például Rácz Kálmán, volt ezredessel, aki korábban nyilas volt, majd létrehozta a Magyar Szocialista Pár-59 Weiner Zoltánné, Apor Magdolna vallomása (1998. március 30.). CMNySzZsE, H 473.10515. 60 Geyer Artúr vallomása (1960). YVA, 13/1995. sz.
