Századok – 2007
DOKUMENTUMOK - Nagy Gábor: Miksa főhercegre várva. Rudolf erdélyi biztosainak két jelentése 1598 májusából VI/1557
RUDOLF ERDÉLYI BIZTOSAINAK KÉT JELENTÉSE 1598 MÁJUSÁBÓL 1561 ben. Az uralkodóhoz benyújtott panasza szerint a biztosok mindenét elvették, hogy a katonákat megelégíthessék. Rudolf felszólítására Isthvánffí 1599. október 14-én megírja31 saját változatát az eseményekről. Levelében előadja, hogy Bonfadius ékszerkereskedőként korábban többször is megfordult Erdélyben, ám az egyik alkalommal, miután Báthory Boldizsár fogarasi várából eltávozott, a Fogaras és Brassó közötti erdőben kirabolták. Utóbb itáliai fejedelmi ajánlásokat is igénybe véve Zsigmond fejedelemnél néhány ezer forint kiutalását érte el. Ennek teljesítése (sóban) a dési kamara kötelessége lett. A biztosok azonban — folytatja Isthvánffí — azzal szembesültek, hogy a jövedelmeket Zsigmond már különböző módokon lekötötte, elherdálta, pedig a zsoldfízetés márciussal kezdődően esedékes a teljes katonaság számára. Ezért a tanácsurakkal tárgyalván úgy döntöttek, a három nyári hónapra felfüggesztenek minden olyan teljesítést, amely magánost vagy ott a celléreknek hívott (só)kereskedőket érint.32 A Bonfadiust érintő kiutalást tehát nem elvették, hanem elhalasztották (a károsult pedig a többit már az augusztusban visszatért Báthory Zsigmondon kérje sázmon). Az elrabolt drágakövek egyébként Boldizsár fogarasi javainak konfiskálásakor kerültek elő és Zsigmondhoz jutottak, teszi hozzá Isthvánffí. Jelentésük vége felé a biztosok visszatérnek a kormányzás személyi gondjaira. Jósikától sok, mégpedig fejedelmi pecséttel ellátott levél került Bocskai és Náprágy, a jelenlegi kancellár kezébe, aki a pecsétet a mai napig sem hajlandó nekik átadni. A legkárhozatosabb azonban az, hogy éppen ő tanácsolta a fejedelemnek, bizonyos pontok ne kerüljenek be lemondólevelébe. Végül Szuhai ténykedésének köszönhetően csak egy ilyen maradt: a papi rendek felvételének megemlítésére — Náprágy javaslatára — Zsigmond nem volt rávehető. Ez úgy orvosolható, folytatják, hogy őszentsége még a nagyobbak33 felvételére is rászorítja, „nehogy máskülönben alkalma legyen a visszatérésre a világi rendbe [...] és nehogy ismét e tartományra áhítozhassék",34 továbbá így a válás is könnyebben meglehetne. Náprággyal kapcsolatban az a véleményük, nem hasznos, ha megerősítése sokáig húzódik. Vagy hozassék a helyére Verancsics Faustus (amiként Carillo atya35 javasolja), vagy szorítsák rá, hogy ne igényeljen magának főhatalmat, elégedjék meg a levelek kibocsátásával. Náprágy már azzal kérkedik, az ország és nem a fejedelem kancellárja. Ezért a hatalmasabb erdélyi tanácsurak azt gondolják, mivel egy lévén már e tartomány a Magyar Királysággal 31 Az „ex castello Bistricze" (Zágráb vármegye) datált levél: ÖStA HKA Siebenbürgische Urkunden Fase. 1. Nr. 22. rote Nr. 95/1. fol. 207. 32 Szamosközy szerint a biztosok nem népszerűek („maiore authoritate, quam multitudinis favore"), látták, hogy a helyzetet meg kell szilárdítani, ezért a nagy zsoldhátralékot jórészt kifizették: „magnam vim debiti stipendii... bona ex parte solverunt". Szamosközy István történeti maradványai 1566-1603. II. kötet 1598-1599. Az erdélyi fejedelmek birtokában volt eredeti példányról kiadta Szilágyi Sándor. Bp. 1876. Rerum Transylvanarum pentadis y üb. IL, 71., 73. 33 A négy kisebb valamelyikéhez tartozó bármikor visszatérhet a világi életbe. A három nagyobb a subdiaconus (alszerpap, például előkészíti a kelyhet, az ostyát), a diaconus (például keresztélésnél segédkezik) végül a sacerdos avagy presbyter, azaz a miséző pap. 34 Ez utóbbi miatt emlékeztethetik jelentésük elején finoman az uralkodót kötelességére: nem kételkednek abban, hogy a feltehetően Bécstől nem messze járó Zsigmond elé elküldi embereit, hogy azok bevezessék a hercegségekbe és egyéb szolgálatokat teljesítsenek, „sicuti transactum est". 35 A derék jezsuita 1591 óta Zsigmond gyóntatója, 1604-ben ő mondja majd az első misét az ismét katolikus kassai dómban.
