Századok – 2007
KISEBB CIKKEK - Rüsz-Fogarasi Enikő: Élelmezési szintek a fejedelemségkori Kolozsváron VI/1539
KISEBB CIKKEK 1553 szabályzat. A vacsora legalább két tál ételből, lepényből és gyümölcsből állt. A fűszereket is megnevezik, sőt a felhasználandó húsokat is. A bánffyhunyadi szabóknál a 16. század végén a céhbe való beállás csak azután történhetett meg, ha a belépő a céhnek fizetett egy forintot, a két céhmesternek ajándékozott egy-egy hüvelyt késsel, és a mesterasztal adás is megtörtént. A mesterasztalt megválthatta nyolc forinton és egy font viaszon, ha pedig ezt nem tette, akkor pontosan megállapított étkeket kellett készíttetnie és felszolgáltatnia.69 A bánffyhunyadi szabóknak a céhszabályzat csupán egyszeri vendégséget ír elő a mesterré váláskor, ekkor azonban nyolcfogásos lakomát kellett felszolgálni. Minden tál étek esetében a statútum megnevezi a fűszereket (legalább kettőt), amelyekkel a feltálalandó ennivalót kellett elkészíteni. A húsfélék között három étel készítésénél szerepel a tyúkhús, egyszer nem nevezik meg a hús milyenségét, máskor lúd, malachús, hal vagy vadhúst kell, hogy legyen a tálon. Vagyis a mindenki számára árban hozzáférhető szárnyastól a töltött malacig, illetve a mandulával és mazsolával készítendő vadhúsig került a szabó-mesterek céhes asztalára. Sütemény sem hiányzott a menüből, azt egyszerre tették az asztalra az apró igen szép halakkal, rétes formájában. Egyébként a fűszerekből ítélve, a felszolgált ételek alap íze az édes-csípős volt. A megvendégeléshez nem csak az eszemiszom tartozott, hanem a mulatság is, ezért még egy „bokor hegedűs" jelenlétét is előírja a statútum. A bánffyhunyadi szabók lakomája eltörpült a gyulafehérvári, azaz a fejedelmi székváros szabóinak céhes asztala mellett. Talán a legigényesebb erdélyi céh a gyulafehérvári szabóké volt, mivel a mesterasztalára huszonhat fogást rendelt. Míg az eddig említet statútumok, alig írnak a felszolgálandó kenyérről, a fejedelmi város szabói ezt is pontosan meghatározzák: „fejér cipó elegendő, emberséges embernek való" kellett, hogy legyen az asztalon ezen a rendkívüli alkalommal.70 A felszolgált fogások halételek (csuka kétszer, posár, kárász, semlying, csík), a szárnyasok (tyúkfi kétféleképpen, tyúk rizskásával és másodszor kölöndörrel; lúd, ludfi és lúdaprólék, pulyka) váltogatták egymást, de vajban készített rákot, és sóban főtt rákot is, de malacot, töltve, sülve és fekete lével is tálaltak. A drágább húsok dominálnak a felszolgált fogásokban: a szarvasmarhahús egyszer pecsenyeként és tehénbél ispékkel szerepel. A második fogás savanyított új káposzta volt velős konccal. A gazdag lakomát kalács, perec, lepény, dió, mogyoró, alma és körte egészítette ki. A kalács külön fogásként szerepelt. A fűszerezés alapján a gyulafehérvári szabó mesterek asztalát a savanyú-csípős íz jellemezte. Ezek a példák lényegében felvázolták azokat a kereteket, amelyek között a kolozsvári céhes asztalok alakulhattak a fejedelemség korában. Ha a céh és a céhbeliek jelentős gazdasági szerepet játszottak, akár a fejedelmi székváros szabóival is vetekedhetett mesterasztaluk, ha pedig csupán jelentéktelenebb céhről volt szó, akkor egy tisztességes étellel is megelégedtek. Nem csupán a mesterré válás számított eseménynek a céh életében, hanem a céhvezető mester megválasztása is. Egy ilyen alkalomra a kolozsvári ötvös céh szinte annyit költött, mint Uo. 190. Uo. 136-137.
