Századok – 2007
KISEBB CIKKEK - Rüsz-Fogarasi Enikő: Élelmezési szintek a fejedelemségkori Kolozsváron VI/1539
1552 KISEBB CIKKEK azonban az ünnepekkel kapcsolatos ételeket. Még ezeknél is kiemelkedőbbek voltak a céhes mesteri asztalok. De erre már nem az ispotályszámadások nyújtanak adatokat, hanem a céhes iratok. Néhol már a céhstatútumokban konkrétan lejegyzik azokat az étkeket, amelyeket a mesterré vált kézművesnek fel kell szolgálni a mesterré avatása alkalmával.59 A mesterasztal a kolozsvári céhek esetén is elengedhetetlen összetevője volt a mesterré válásnak, még ha részletes leírását nem is adják az ott elfogyasztottaknak. A kolozsvári céhek statútumai általában megelégednek azzal, hogy tisztességes ételt és szabad bort írjanak elő. Máskor a vendégség értékét határozzák meg. Az asztalosok céhszabályzata 1659-ből például azt kéri a mesterré váló kézművestől, hogy „a remek bemutatásakor készüljön három asztalra és az egész céhet tisztességes étellel és szabad borral megvendégelje. Ennek utána tartozik a céhnek letenni az öreg mester asztaláért 16 forintot, kis mester asztaláért 4 forintot és a vált igazító collációért 2 forintot."60 Ekkor már kezdett szokásba jönni, hogy a nagy céhes lakomákat pénzben is meg lehetett váltani úgy, hogy azért egy tisztességes asztalhoz hívja a céh minden tagját. Kétségtelen, hogy tetemes kiadást jelentett a három asztal megváltása és a tisztességes megülése. A borotválok céhe 1643-ban csupán azt kérte a belépő mestertől, hogy „az Mestereknek tisztességes étkekből álló ebédet, az ő értéke szerint tartozzék készíteni, az mellé egy veder bort adni."61 A szappanosok céhe 1641-ben szintén egy tisztességes ebédet avagy vacsorát várt el a céhmesterek közé fogadott személy részéről.62 Kétségtelen, hogy a céhes asztal vagy annak megváltása a mesterség rangja és jövedelmezőségének függvényében változott, de mindenképpen jelentős kiadásnak számított. Hogy milyen lehetett egy ilyen mesterasztal a kolozsvári céhekben, azt a dési fazekasok 1570 körüli szabályzata által előírt négy tál étek és 64 pénz (dénár) bor,63 a marosvásárhelyi borbélymesterek 1628. évi céhszabályai,64 a bánffyhunyadi szabók 1583-ból származó statútuma65 által kért 8 fogásos lakoma, vagy a gyulafehérvári szabócéh 1596. évi artikulusai által megszabott 27 fogásos étkek alapján írhatjuk le.66 A dési fazekasok szabálya (1570) a mesterasztal kontójára három rendbeli étkezést feltételezett, a beköszönő pohár mellé két tál étket, a nagy ebéden négy tál étket és egy pecsenyét, továbbá reggelire egy tál étket és egy pecsenyét kellett biztosítani.67 Ezen a rendkívüli alkalmon a hegedűs sem hiányozhatott. A marosvásárhelyi borbély céhbe való tartozás sem volt a 17. században olcsó mulatság. A jövendőbeli mesternek több ízben is több fogásos ételből álló lakomával kellett traktálnia a céh mestereit.68 Két „köszöntő pohárnak" nevezett vendégséget a céhmesternek kellett nyújtani. Ez mindkét esetben több fogásos ebédet és vacsorát jelentett. Az ebédhez mindkét alkalommal öt tál ételt, lepényt, gyümölcsöt, valamint négy vagy hat veder bort írt elő a 59 Céhes élet Erdélyben. Szerk. Binder Pál - Kovács Géza. Bukarest 1981. 60 Jakab E.: Oklevéltár i. m. II. 351. 61 Uo. 317. 62 Uo. 312. 63 Céhes élet Erdélyben i. m. 201-208. 64 Uo. 127-128. 65 Uo. 183-190. 66 Uo. 136-137. 67 Uo. 126-128. 68 Uo. 204-205.
