Századok – 2007

KISEBB CIKKEK - Rüsz-Fogarasi Enikő: Élelmezési szintek a fejedelemségkori Kolozsváron VI/1539

KISEBB CIKKEK 1551 hoz. A számvevők éves találkozásai vagy az ispotályba való vendégeskedései viszont - mint láthattuk - már az élelmezés egy magasabb szintjét jelentették. A minden évben ismétlődő egyházi ünnepek a polgári családok kiemelkedő alkalmai voltak, így a húsvét és a karácsony a maga specifikus ételeivel. A polgári élelmezés legmagasabb fokát pedig a rendkívüli események nyújtották: a lakodalom, a keresztelő és a mesterré válás asztala egyedi esetek voltak a polgárok életében. Még akkor is, ha a reformációnak köszönhetően a válás is „divatba jött", vagy ha az elözvegyült polgárok ismét frigyre léptek, a lakodalom azonban életük egy rendkívüli eseménye volt, amely mindig lakomával volt egybekötve. Ezek a rendkívüli alkalmak viszont már nem csupán az étkezés funkcióját töltötték be, hanem reprezentációs szándék is megbúvik mögöttük. Ha a kolozsvári polgárság élelmezési szintjeit vizsgáljuk, akkor nyilvánvalóan sokkal szélesebb skála mutatkozik az étkezésben, mind változatosságban, mind pedig mennyiségben és talán a feldolgozásban is. Megjegyezendő ugyanakkor, hogy a számadáskönyvekben található információk Kolozsvár város által nyújtott élelmiszereket tüntetik fel, és nem azt, hogy az egyes polgárcsaládok hogyan étkeztek, mi került asztalukra, csupán azt tudjuk, hogy melyek azok a termékek, amelyek asztalukra kerülhettek és a rendkívüli ünnepek alkalmával milyen élelmiszereket szolgálhattak fel. 57 Kubinyi András:

Főúri étrend tábori körülmények között 1521-ben. In: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk. Fodor Pál - Pálffy Géza - Tóth István György. Bp. 2002. 249-261.; R A polgárok mindenapjairól szóló adataink sajnos nagyon szegényesek, ezért nehezen tudjuk rekonstruálni az asztalukra kerülő mindennapi étkeket. Kétségtelen azonban, hogy a kolozsvári szakácskönyvben található legegyszerűbb és olcsóbb étkek képezték a mindennapi menüjét a fejedelemségkori kolozsvári polgárnak. Több mint valószínű, hogy kétfogásos étel került az asztalra, amiből a hús nem igen hiányzott. Az első fogásban a húst főzték, a másodikban viszont már a sült hús, a pecsenye volt a jellemző. Nyilvánvaló, hogy a legolcsóbb hús volt a gyakoribb, vagyis a marhahús. A mindennapokban felszolgált menü minősége a polgár gazdasági erejének függvényében változott. Ez lényegében igaz a nemesi társadalomra is. Amikor azonban ínséges évek jártak Kolozsváron, és a termékek ára növekedett, az asztalokra került étkek is szerényebbek voltak. A nemesi társadalom differenciáltsága a táplálkozásban is megmutatkozik, a módosabb nemesi családok asztalára nyilván több és jobb minőségű étek került, mint a kisnemesekére. Végül megjegyezhető, hogy hadadakozás idején az elfogyasztott élelmiszerek jegyzéke, mennyisége és minősége sokkal szerényebb volt, mint máskor.57

Amikor a kézműves legény felszabadult tanuló évei után, akkor gazdájának tartozott egy tisztességes ebéddel és ennek is két fogásból kellett állnia.58

Az ünnepnapok étkezéséről sincs nagyon sok adatunk, csupán azt látjuk, hogy húsvétkor és pünkösdkor az ispotálymester asztalára bárány került, és kalácsot is sütöttek. Még a szakácskönyvek sem emelik ki Várkonyi Ágnes: A várak élelmezéséről a 16-17. században. In: Borosy András nyolcvanadik születésnapjára. Bp. 2002. 35-53. 58 Jakab E.:

Oklevéltár i. m. II. 141-166.