Századok – 2007
KISEBB CIKKEK - Rüsz-Fogarasi Enikő: Élelmezési szintek a fejedelemségkori Kolozsváron VI/1539
KISEBB CIKKEK 1549 almát.52 Erre az alkalomra külön szakácsot fogadtak. Egy másik alkalommal, 1624-ben a számvevő urak látogatásakor a Szent Erzsébet ispotálymestere, Werner Szőcs Péter kilenc font csukát vásárolt. Ezen kívül még a következőkre költött: „Negj Tiukot Geomberben zagatvan, egiet per d. 12, facit fl., d. 48 Etzetet az Czukahoz es tiukokhoz d. 18 Boriu hus peczienie d. 16 Geobert, borsot, safrant d. 20 Kenieret veottem d. 26 Almát, diót, sajtot d. 8 Pankockhoz Tiukmoniat es vajat d. 28 Giartiara attam d. 8 Bort hozattam pint 15, eytelet per d. 8, fi. 3 d. 20." A számadások ebédet és vacsorát említenek ilyen vendégfogadások esetén. Egy másik számadás, nevezetesen a Szentlélek ispotály elszámolása fölöstököt, azaz reggelit is említ. Azt viszont nem igazán lehet a források alapján megállapítani, hogy a szegények és a munkán résztvevők hányszor is étkeztek. Általában vagy a fölöstök és ebéd, vagy az ebéd és vacsora van feltüntetve. Ezért úgy gondoljuk, hogy nehéz lenne a számadáskönyvek alapján alátámasztani a háromszori étkezést, inkább arról van szó, hogy a vacsora mellett a másik étkezést vagy ebédnek vagy fölöstöknek nevezik, mégpedig attól függően, hogy délelőtt vagy dél körül fogyasztották. 52 KvSzám. 1602. Szent Erzsébet 10. kötet, Fasc. II. 2. Mindezek mellé mindennap kenyér és bor járt a szegényeknek és a munkán résztvevőknek. A Szentlélek ispotály esetén feljegyzik a kenyerek számát, az értékét azonban ritkábban, mivel ők a vámkenyérből fedezték a szükségleteket. Néha a fölösleges kenyeret értékesítették. A Szentlélek ispotálynak két sütőháza volt, innen évente általában több mint 260 vámkenyeret kaptak. A Szent Erzsébet ispotálynál a kenyér mindig az árával együtt szerepel. Nagyon ritkán, főleg nagy munkák esetén, a szegények búzájából kenyeret süttettek, ebben az esetben a liszt mennyiségét jegyzik fel. Megjegyezendő, hogy a kenyeret búzából süttették és nem más gabonából. A számadások nem mindig ugyanazokat a tételeket tartalmazzák. Olykor csupán azt tüntetik fel, amiért pénzt adtak, máskor viszont a saját gazdaságból kikerülő élelmiszerek is szerepelnek az elszámolásokban. A Szentlélek ispotály esetén az 1606. évi számadásban minden nap az ispotálymester „egy tal aszú giwmeölcziöt attam magokét" és öt embernek egy hétre 7-8 kenyeret jegyez fel.53 Az ispotályszámadásokból az étkezés több szintje körvonalazódik. A legalacsonyabb szint a szegények élelmezése volt, amely a feljegyzések alapján -érthetően - a legszegényesebbnek mondható. Egyáltalán nem volt változatos étrend. Mivel a feljegyzések nem követik az évszakokat, vagyis még a nyári-őszi hónapokban sem változnak az említett élelmiszerek, arra gondolunk, lehetséges, hogy a majorságból kikerülő élelmiszereket, főleg a zöldségeket nem mindig jegyezték fel. Az ispotálylakók alapvető élelmiszerei: a kenyér, hús és bor. A kenyeret mindig búzából készítették, a hús 53 KvSzám. Szentlélek 1606. 12a kötet, Fasc. XII. 27.
