Századok – 2007
KISEBB CIKKEK - Rüsz-Fogarasi Enikő: Élelmezési szintek a fejedelemségkori Kolozsváron VI/1539
1548 KISEBB CIKKEK valamint húst mellé répát és szalonnát, illetve pecsenyét 1ère.47 Az elszámolásban külön jelölik a fehér káposztát, ezek szerint nemcsak ilyen lehetett. Legtöbbször viszont az elszámolások nem jelölik, milyen húst vásároltak. Elég gyakran marhahús volt, ilyenkor külön meg is jelenik a számadásban. Néha, ám ritkán disznóhúst is találunk a vásárolt hús között. Máskor a húst nem kellett megvásárolni, mivel valamelyik polgár adta saját vagy tanácsi akaratból, vagyis büntetésből. Ilyen okok miatt 1630-ban a Szentlélek ispotálybanjanuár 8. és 15. között nem volt szűkség húst vásárolni, mivel „az tőb napokra Vékony János adót húst nekik." Ünnepek alkalmával a húsadag a hétköznapi adag duplájára emelkedett.48 A Szent Erzsébet ispotály esetén egy év alatt húsra a szegények élelmezéséhez az ispotálymester több mint 22 forintot és 68 dénár adott ki, amikor az ispotálynak az év végére már 12 szegény lakója is volt. Saját háza szükségletére pedig 36 forint és 34 dénár értékben vásárolt az ispotálymester.49 1610-ben, amikor nyolc szegény volt az ispotályban, 5 forint 6 dénárt költöttek húsra egy év alatt. Egy hónapban körülbelül 31 font húst vásároltak, ami egy fontot (Kolozsváron 0,3895 kg-ot) jelentett naponta. Ugyanekkor az ispotálymester asztalára, ahova hét személy tartozott, egy év alatt 30 forint 16 dénárt fordítottak Eodem die veottem egi véka zilvat per fL-d. 35 Eodem Die kezdettettem el az zantast, ebédre atta(m)sajtot per fi.- d. 9 Vacziorara feozettem 8 font húst kasával fl.-d.16. Attam kenjeret n.5." 47 KvSzám. Szent Erzsébet 16. kötet, Fasc. XXV 40-44. csak húsra. Ez havonta 142 font húst jelentett, naponta ezek szerint 4,5 fontnyi hús vásároltak az ispotálymester háztartása számára.50 Nyilvánvaló, hogy a szegényeknek vásárolt hús mindig az olcsóbból való volt, úgy ahogy azt a számadáskönyvekben többször feljegyzik, vagy - ahogy már említettem - néha még pénz nélkül is jutottak húshoz, de mindenképpen elég jelentős különbség észlelhető az említett két érték között. A számadáskönyvek arról viszont hallgatnak, mi és hogyan került az ispotálymester asztalára, ám az bizonyos, hogy sokkal változatosabb volt az étrendje, mint a szegényeké vagy a munkásoké. Ez már csak abból is kitűnik, hogy milyen élelmiszereket jegyeztek fel a számvevő urak vendégfogadása vagy a malommester számára vásároltak esetén. A Szent Erzsébet ispotály 1624-ben a mérai malmot teljesen felújítatta, és maga ez a munkálat szinte száz forintjába került az ispotálynak. Ebből a malommester munkadíja 45 forint volt. Mindemellett még kapott egy fél szalonnát, egy véka kását, két sajtot és egy „eleven" juhot.51 A számvevők vendégfogadásán 1602-ben a Szent Erzsébet ispotályban nagyon változatos étkeket kínáltak. A megvásárolt termékek között szerepel malachús, főzni való őzhús, nyúlhús, disznópecsenye és tyúkhús. Az étel mellé zsemlét szolgáltak fel, majd gyümölcsöket, mint tengeri szőlőt, diót és 48 KvSzám. 1606. Szentlélek 12a kötet, Fasc. XII. 47. 49 KvSzám. 1624. Szent Erzsébet 16. kötet, Fasc. XXV 35. 50 KvSzám. 1652. Szent Erzsébet 63. Tekercs. 6-11. 51 KvSzám. 1624. Szent Erzsébet 59.
