Századok – 2007
KISEBB CIKKEK - Rüsz-Fogarasi Enikő: Élelmezési szintek a fejedelemségkori Kolozsváron VI/1539
KISEBB CIKKEK 1547 kenyeret és 12 dénárt költöttek egy-egy szegény táplálékának biztosítására.44 Ellátásukkal kapcsolatosan persze több kérdés is megfogalmazódik. Az ispotálymesterek feljegyzései nem következetesek, néhol csak azt írják fel, amiért pénzt adtak, amit megvásároltak a piacról vagy vásárból, máskor az ispotály saját gazdaságából származó termékek is helyet kapnak a számadásokban. A kenyerek esetén feljegyzik azt, hogy vásárolt, illetve „vámkenyérről" volt szó. Végül egy másik bizonytalanságot okozó probléma arra vonatkozik, hogy a számadáskönyvek néhol csupán azt jegyzik fel, mennyit költöttek a szegényekre, ám az, hogy miként konkretizálódott ez a gondoskodás, már kevésbé jelenik meg az elszámolásokban. Több éven keresztül nincs adatunk arra sem, hogy a megvásárolt élelmet megfőzték volna, ezzel szemben máskor kihangsúlyozzák, hogy a megvásárolt hús főzésre alkalmas volt.45 Mindezek mellett néhol olyan feljegyzések is előfordulnak, amelyek a szolgálók között az egyikre, mint főzőasszonyra utalnak. Mindezek alapján - annak ellenére, hogy feljegyzéseink nem folyamatosak - megállíthatjuk, hogy az ispotály állandóan gondoskodott arról, hogy a szegények számára főtt étel is legyen. Az ispotályszámadásokban többféle élelmezésről találunk feljegyzést. Az elszámolások rendelkeznek a szegények, a különböző munkákra hívott emberek és a számvevők élelmezéséről is. A szegények élelmezésére szol-44 A Szent Erzsébet ispotály számadásai a szegények kapcsán leggyakrabban csak kenyeréről, húsról szólnak. 45 „két font húst, főzni valót, vőttera." KvSzám. 1604. Szentlélek 11. kötet, Fasc. XVIIb. 18. gáltak a majorban termesztett növények (zöldségek és gyümölcsök) és tenyésztett állatok, és a tőlük származó termékek, például tojás és tej stb. Máskor a zöldséget is vásárolták. Az ispotály szegényeinek leggyakrabban húst, káposztát, vajat, kását, aszalt gyümölcsöt és szalonnát adtak. Néha répát, kölest, lencsét és borsót is találunk a feljegyzésekben. A különféle munkákon résztvevő emberek élelmezéséről nagyon érdekes adatokat nyújt a Szent Erzsébet ispotály 1624. évi számadása. Ez az elszámolás mondhatnánk már egy étrendhez is hasonlít, hiszen a részletes feljegyzésben szerepel szilva, kása, sajt, petrezselyem, olaj, vadalma, egres, hús, dara, káposzta, szalonna, borsó, vaj, pecsenye. Ezek az adatok azért is érdekesek, mert ha nagyon ritkán is, de arra is adattal szolgálnak, hogy miként készítették el az ételeket, vagy legalább is, mivel mit adtak. így a feljegyzésekben a hús mellé mindig adtak káposztát vagy egyebet: például „feozettem 7 font húst, veottem zalonat es repat hozza" vagy „feozettem húst kapoztaval", „húst borsoval", „húst vadalmával", „húst darával", „húst petresiejemel", „hus egressel". A leggyakrabban főzésre utaló adatokat találunk, és nagyon ritka, amikor sütést feltételezhetünk. A szilvát inkább vacsorára szolgálták fel, és főzve fogyasztották.46 Az 1624. évi számadásokban a hús elkészítésének és felszolgálásának elég sok változatát említik. így adtak húst kásával, petrezselyemmel, vadalmával, egressel, darával, káposztával, borsóval, 46 KvSzám. Szent Erzsébet 1624. 16. kötet, Fasc. XXV 24. - 1624-ben a szántás egyik napjára következőket költötték: „Die 3 Julii Veottem egi Véka kasát per fl.-d. 54.
