Századok – 2007
KISEBB CIKKEK - Rüsz-Fogarasi Enikő: Élelmezési szintek a fejedelemségkori Kolozsváron VI/1539
KltíEBK OIKKKK 1543 ~>v pénzen, pávát 60 pénzen, két galambot 6 pénzen lehetett beszerezni a konyha számára. Ilyen húsfajták közül választhatott tehát a városi polgár, ám nem csak ő, hanem bárki, aki bejött a város vásárába. Nagyon furcsa számunkra az, hogy halról alig esik szó a limitációkban, ezek árát - úgy tűnik - a helybéli vásárbírák határozták meg.21 A halak közül csak a csíkot említik. Csupán az 1668. évi Instructio tartalmaz több adatot halakról. Ebben szó esik többféle halfajtáról: a csukáról, retkéről, kárászról, posárról, compóról, márnáról, paducról, semlyingről, harcsáról, vizáról, csíkról, pisztrángról és lepényhalról. Ebben az árszabályzatban több halfajtát emlegetnek, mint az összes többi limitációban és tanácsi határozatban együttvéve. Ugyanebben az élő hal, a „holt hal" és a sós hal között is különbséget tettek.22 A rendkívüli fogások közül a rák, a habarnicának nevezett polip23 többször is előfordul a feljegyzésekben. A limitációk még a feldolgozott hústermékekről is szót ejtenek, ezeknek az árát azonban a helyi vásárbírák hatáskörébe helyezték. A levágott állatok aprólékát, orját, fejét, lábait, soldorit, a kolbászt, májast, gömböcöt, vérest és hájat a vásárbírák által meghatározott ár szerint lehetett értékesíteni és megvásárolni, a szalonnát viszont az országos limitáció szerint árulták. A gabonafélék és a hüvelyesek közül a limitációk a búza, tönköly, zab, árpa, köles, borsó, alakor, lenmag 22 Jakab E.\ Oklevéltár i. m. II. 40&-407., 409. és kendermag árát határozták meg. Szó esik még lenmagolajról, tehénvajról, juhvajról, mézről, túróról, sajtról, tojásról, hagymafélékről, répákról, almáról, körtétől, szilváról. Az olajnak, vajnak és méznek megszabták az árát, a többi terméket a vásárbírák árai szerint adták el. A harmincadjegyzékek ugyanakkor elég gyakran említik a rizst, mint behozatali cikket. A fűszerek esetén a limitációban szereplő árakat összevethetjük a vámnaplók adataival. A leggyakrabban előforduló fűszer a bors, a sáfrány és a gyömbér volt. A sáfránynak legalább öt fajtáját különbözették meg, melyek ára nyilvánvalóan minőségük függvényében változott. Ez lényegében megteremtette a feltételt arra, hogy a piacon minden vásárlótípus számára kapható legyen ez a fontos fűszer. Ha a korabeli szakácskönyveket vesszük szemügyre, akkor a piacon vásárolható fűszerek közül kétségtelenül a bors az, amelyet a leggyakrabban használtak, a legegyszerűbb ételektől az egészen összetett étel receptekig24 - az eladott bors mennyisége is ezt indokolja. Az említett fűszerek mellett a limitációk még megszabták a szegfű, a szerecsendió, a szerecsendió-virág és a fahéj árát. A harmincadjegyzékek még említik az ánizst, a szegfűszeget és virágot is. A különleges behozatali cikkek között elsőként a déli gyümölcsöket és az olajos magvakat említik. A déli gyümölcsök közül a mazsola a leggyakoribb, majd a füge, lemonya, citrom, narancs és gránátalma. A mandula elég gyakori volt a fejedelemségkor konyhá-23 Papp Ferenc: A kolozsváriak fűszer és déligyümölcs kereskedése (1599-1637). Erdélyi Múzeum (2003: 1-2. sz.) 148-149. 24 Szakács mesterségnek könyvecskéje. Szerk. Király Erzsébet. (Magyar Hírmondó) Bp. 1981.
