Századok – 2007

KISEBB CIKKEK - Rüsz-Fogarasi Enikő: Élelmezési szintek a fejedelemségkori Kolozsváron VI/1539

1540 KISEBB CIKKEK nyújtani. A magyar és román történeti forrásokat tekintve, ezek gazdagságát emelhetjük ki. Ha viszont más európai régiók lehetőségeit is számba vesszük, akkor forrásadottságaink szegényesnek tűnhetnek. Csupán ha a lengyel forrásokra gondolunk, már ott is sokkal nagyobb lehetőségek állnak a kutatók rendelkezésére. Amikor Andrzej Klonder néhány éve a királyi Poroszország szegényeinek étrendjéről írt,6

több porosz, lengyel és német helység ispotályszámadása állt rendelkezésére, ezen kívül iskolai és katonai számadások, huzamosabb időszakból fennmaradt adatai alapján dolgozott, ami szintén az ottani források gazdagságáról tanúskodik. A fejedelemségkori Kolozsvár egy virágzó városi társadalom képét tárja elénk. Annak ellenére, hogy nem székváros, nem határ menti város volt, ahol a külkereskedelem jelentősen befolyásolhatta volna a helység életét, Kolozsvárnak mégis sikerült Erdély legjelentősebb városává válnia. Lakossági összetételének vizsgálata ugyanakkor nagyon komplex feladat, mivel egy dinamikus fejlődő város sokrétű, sokféle, különböző társadalmi kategóriába tartozó népességével van dolgunk. A kolozsvári forrásadottságokról elmondhatjuk, hogy egy időben gazdagok és szegények is. A rendelkezésünkre álló írásos emlékek kétségkívül gazdagabbak, mint akár melyik erdélyi vagy magyar királyságbéli kora újkori város esetén, ha azonban - amint már 6 Andrzej Klonder: Poor and Abundant Diet int he Towns of Royal Prussia int he 17th Century. Acta Poloniae Historica 85. (2002) 89-127. 7 Pap Ferenc:

Kolozsvári harmincadjegyzékek (1599-1637). Bukarest-Kolozsvár 2000. 5. A harmincadról az utóbbi időben több alapvető feldolgozás is született, a fent említett könyv mellett a Pach Zsigmond Pál tanulmányait említeném. említettük - lengyel vagy porosz példákra gondolunk, már sokkal szerényebbeknek tűnnek a ránk maradt adatok. Még ha a fennmaradtak nagyon értékes információkat is nyújtanak, el kell fogadnunk, hogy csupán részlegesek, és mint ilyenek nem tükrözik a teljes valóságot. Elemzésünk során elsősorban az ispotályszámadások rendelkezésünkre állnak, ezek mellett még egyéb számadások adatait is figyelembe vehetünk, úgymint a felekiek, a számvevők és a vendégek ellátására vonatkozó feljegyzéseket, amelyeket diversa költségek címszó alatt vezettek. A számadások mellett a piaci lehetőségekről a limitációk és a harmincadvám-naplók értesítenek. Ez utóbbiak nagyon fontosak, mivel segítségükkel meg tudjuk - legalábbis hozzávetőlegesen - állapítani, melyek voltak azok a termékek, amelyeket a kolozsvári polgárok a helyi piacon meg tudtak vásárolni. A limitációk vagy másként árszabályzatok ugyanakkor a piaci árakat és termékeket foglalták magukba. A harmincadjegyzékek a külföldről hozott és külföldre vitt árukat és közvetve az árakat tartalmazzák.7 Egy másik fontos forrástípusnak számítanak a céhszabályzatok, mivel ha nem is gyakran és nem is közvetlenül, de közvetve arról is értesülhetünk belőlük, hogy rendszerint mit vártak el egy mesterré váló polgártól. Mivel ez az esemény egy kézműves számára egyedinek számított, így ez rendszerint a céhnek is nagy ünnepe volt, és mint ilyet, általában statuáltak. A céhes adatok - a mesterasztal Kolozsvár nem tartozott az erdélyi állandó tizedszedő helyek közé, ténylegesen csupán 1599 és 1637 között rendelkezett a város ezzel a jövedelemmel. A harmincadvám minden behozott és kivitt áru értékének harmincadrészét jelentette. Addig amíg Kolozsvár kezében volt a harmincad, addig a város az ebből befolyó összeg kétharmadát élvezte. Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben. Bp. 2005. 231-234.