Századok – 2007

KISEBB CIKKEK - Rüsz-Fogarasi Enikő: Élelmezési szintek a fejedelemségkori Kolozsváron VI/1539

KISEBB CIKKEK Rüsz-Fogarasi Enikő ÉLELMEZÉSI SZINTEK A FEJEDELEMSÉGKORI KOLOZSVÁRON Ez a régi, de ugyanakkor új téma már a múlt század elején foglalkoztatta az Erdély történetét érdeklő kutatókat. Annak ellenére, hogy a különféle vizsgálatok Kolozsvár város számadásaira támaszkodtak, az eddigi tanulmányok, még ha taglalták is az élelmezés kérdését, ezt elsősorban a vendéglátás szemszögéből tették. A kolozsvári számadáskönyvek gazdag tárházát használta fel Bíró Vencel, amikor a külföldi követségek erdélyi fejedelmi udvarban való fogadásáról írt.1

Kiss András is ezen forráscsoport alapján dolgozta fel Vitéz Mihály vajda (Mihai Viteazul) megvendégelését,2

jómagam pedig egy 1998-ban megjelent tanulmányomban arra kerestem a választ, hogy Kolozsvár városa mennyire volt jó vendégfogadó gazda, mennyire járt vendégei kedvében.3 Volt-e különbség akkor, ha katolikus főurat, protestáns követet, török dele-1 Bíró Vencel:

Külföldi követségek fogadása az erdélyi fejedelemi udvarban. In: Kincses Kolozsvár. I. Bp. 1987. 142-143. és ugyanez a cikk In: Erdélyi Helikon. Kolozsvár 1928. 219-222. 2 Kiss András:

Mihai Viteazul Erdélyben. In. Források és értelmezések. Kolozsvár 1994. 222-241., 390-391. 3 Rüsz-Fogarasi Enikő:

Alteritate si ospitalitate in Cluj la turnura secolului al XVII-lea. In: gátust vagy ortodox bojárt látott-e vendégül, természetesen ez esetben is a számadáskönyvek által nyújtott forráslehetőségek alapján. Ugyanezen források alapján Jeney-Tóth Annamária a fejedelmek kolozsvári vendégfogadásáról írt a közelmúltban.4

A kolozsvári polgári étkezésről talán az első tanulmányt Komáromi Andor írta, amikor a kolozsvári számvevők ilyen irányú számadásaiból közölt részleteket.5 Mindezen előzmények után jelen tanulmány arra szeretne választ adni, milyen is volt a 16-17. századi kolozsvári polgári étkezés, illetve milyen mértékben tükrözte az étkezés a város társadalmi tagozódását. Látszólag nagyon sok forrás áll a rendelkezésünkre. Ha azonban jobban szemügyre vesszük ezeket, azt láthatjuk, hogy az adatok nem folytonosak, még ha némely esetén (például a Szent Erzsébet ispotály számadásánál) egymásután következő tíz-tizenkét évre is megszakítás nélkül vannak adataink. Mindezért, jó előre szeretnénk bocsátani, hogy bár elég sok kérdésre választ kapunk, mégis számos újabb fogalmazódik meg elemzésünk során. A források feltárásakor és értékelésekor mindenképpen figyelembe kell, hogy vegyük a rendelkezésünkre álló dokumentumok által nyújtott lehetőségeket és határokat, és ezek függvényében próbálhatunk meg aránylag átfogó képet Idenitate si alteritate. II. Coord. Nicolae Bocsan -Toader Nicoara - Sorin Mitu. Cluj 1998. 56-64. 4 Jeney-Tóth Annamária:

„ Attam Urunk ő nagysága konyhájára". In: Emlékkönyv Kiss András nyolcvanadik születésnapjára. Kolozsvár 2003. 223-236. 5 Komáromy Andor:

Kolozsvári polgári konyha a XVI. század végén. In: Kincses Kolozsvár i. m. I. 68-70., ill. Erdélyi Múzeum (1902) 76^88.