Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Ivanics Mária: Rabszerzés és rabkiváltás a Krími Kánságban a 16-17. században (Az 1657. évi lengyelországi hadjáratban fogságba esett erdélyiek történetéhez) VI/1483
RABSZERZÉS ÉS RABKIVÁLTÁS A KRÍMI KÁNSÁGBAN A 16-17. SZÁZADBAN 1501 tói támogatott Keménnyel szemben ő Barcsay Ákost akarja fejedelemnek megtenni.97 Majd amikor Barcsay, Kemény javára késznek mutatkozott lemondani a fejedelemségről, nehogy miatta „a török és tatár nemzetség között valami veszekedés essék", az oszmánok nem engedték meg neki.98 Figyelemreméltó, hogy a Portán Kemény fejedelemségének elutasításakor egyenlő súllyal estek latba a császárhoz és a magyar főurakhoz fűződő jó kapcsolatai, szuverén személyisége, valamint raboskodása a tatár kán udvarában.99 Ennek csak látszólag mond ellent az a tény, hogy az őt követő erdélyi fejedelem, Apafi Mihály is tatár fogság után került az erdélyi trónra. Apafi azonban nem a kán rabja volt, a fejedelmi székbe nem a Krímből kísérték be, hanem Ali temesvári pasa, azaz a Porta képviselője, választtatta meg fejedelemnek az erdélyi országgyűléssel. A tatárok azonban most sem mulasztották el, hogy legalább figyelmeztessék Apafit, a tatár érdekeket is szem előtt kell tartania: „Hála Istennek, Felséged nem olyan, mint a többiek, Felséged ismeri a Krímet, okos ember" - írta a kán agája, Sefer Gázi aga Apafi Mihálynak az erdélyi fejedelemségre választásához gratuláló levelében.100 A Lengyelországban éppen háromszázötven évvel ezelőtt fogságba esettek szomorú sorsának, valamint a Porta, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem és IV Mehmed Giray tatár kánnak a délkelet-európai régió feletti hatalmi befolyásért vívott és jelen tanulmányban csak kontúrjaiban felvázolt rivalizálásának bemutatásával arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy az erdélyiek tatár rabságának nemcsak gazdasági, de politikai vetülete is volt, s ez az ami élesen megkülönböztette őket orosz és lengyel sorstársaiktól. FÜGGELÉK Az erdélyi fejedelmi seregből tatár rabságba kerültek (1657) név szerinti listája A vizsgált 302 személy felsorolásakor, amennyiben meg lehetett állapítani, feltüntettem a rab életkorát és családi állapotát, tatár gazdájának nevét, fogvatartásának helyét, szabadulásának idejét, váltságdíjának változását és végső összegét (ez utóbbit kimelve), a rabsággal kapcsolatos egyéb iratok (zálog-, köt- és szabadulólevél) meglétét, valamint a hivatkozásokat. Mivel — úgy tűnik — a moldvai és havasalföldi vajdáknak nagyobb szerepük volt a rabok ki-97 Johann Lutsch: Diarium. Deutsche Fundgruben zur Geschichte Siebenbürgen. I. Kiadta Kemény József. Klausenburg 1839. 294. 98 Kenan budai beglerbég levele Barcsi Ákoshoz. 1658. Rédei László történeti maradványai i. m. 62-63. Részletesen 1. B. Szabó János: Erdély katasztrófája 1658-ban. A védelem összeomlásának politikai és pszihológiai okai. Aetas 21. (2006: 2-3. sz.) 204-218.; Németh István: „Ugyanott Jenőnél Ur Barcsai Ákos Fejedelemmé tétetek" (Ismeretlen magyar nyelvű forrás Barcsay Ákos török követjárásáról). Keletkutatás 1996 tavasz, 57-80. 99 Simon Reniger von Reningen követjelentése, 1661. mára 30. Konstantinápoly: „Kemény Jánost egyáltalán nem akarják. Először is (amennyire én értem), mert a tatár kán rabja (Sclaf) volt; másodszor, mert a császári Felség országából származik (a váradi pasa jelentése szerint) és levelezést tart fenn a nádorral (Palatin); harmadszor, mert megsértette a Portát, mivel annak akarata ellenére, a saját tekintélye által emelkedett hatalomra. Ha Erdély nyugalmat akar, akkor egy másik fejedelmet kell választania..." HHStA Türkei Karton 133. Konv. 1. Fol. 93a. 100 Arhivele Statului Bucuresti; Documente Turcesti XXII. 2104. 1662. június 25.
