Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Ivanics Mária: Rabszerzés és rabkiváltás a Krími Kánságban a 16-17. században (Az 1657. évi lengyelországi hadjáratban fogságba esett erdélyiek történetéhez) VI/1483

1502 IVANICS MARIA szabadításában, mint ezt ez ideig feltételeztük, ezért ezt is jeleztem. Az alább közlendő lista természetesen számos hibalehetőséget rejt magában. Például ha tudjuk is a rab váltságdíjának összegét, nem biztos, hogy kifizette azt. Máskor biztosan tudjuk, hogy a rab megadta sarcát, de nem tudjuk, mennyit. Ezek az esetek kiegészítik egymást, így ahol. megvolt a végleges váltságdíj, azt kifizetettnek tekintettem. Ettől a gyakorlattól csak akkor tértem el, ha túlságosan magas volt a váltságdíj, és csupán egy adatom volt rá. A rabok túlnyomórészt a lengyelországi hadjáraton kerültek tatár fogságba, de természetesen lehet köztük olyan is, aki esetleg később került a Krímbe. A listán csillaggal jelöltem azt a nyolc személyt, akik ugyan rajta vannak Kemény János veszteséglistáján, de gyaníthatóan azonnal ki tudták váltani magukat. Ókét, továbbá azokat, akik meghaltak (45 fő), megszöktek (7 fő), eltűntek (lfő), vagy akit tatár rabbal cseréltek ki (1 fő) — összesen 62 személy —, mint már fent is jeleztem, nem vettem figyelembe a váltságdíjak átlagának kiszámításakor. A felsorolásban tizenketten a kán (Apafi Boldizsár, Barcsay András, Basa Tamás, Cseffei László, Cserei György, Havasalyi Péter, Kemény János, Kornis Ferenc, Kovács Gergely, Kovács György, Nagy Tamás, Török István), öten a kalga (Biczó András, Damokos Tamás, Fodor Ferenc, Mikola Zsigmond, Tarnóczy András), egy fő pedig (Szacsvai György) a nureddin agájának a rabja volt. A krími nemzetségek legrangosabbikánál, a Karasubazarban székelő finneknél hat (Csíki Pál, Boldizsár, Szabó István, Szenté Dániel, Szőcs István, Tarcsafalvi Mihály), Ak mirzánál és San mirzánál Tayhan faluban tizenkét rabot említenek a források (Herter Ferenc, Kálnássi Pál, Kovács Máté, Nikodin László, Pataki János, Sági Ferenc, Szabó Imre, Székely András, Székely Balog Mihály, Szilassy János, Újvári János, Vájna Gáspár). A dobrudzsai törököknél, Izmail városában, Karamanh Mehmed és ísmail Alinál heten (Daczó Ferenc, Imecs Mátyás, István deák, Fejérvári Mózes, Kálnoky Farkas, Kovács Bálint, Székely Mózes), ketten pedig az akkermani törököknél raboskodtak (Horvát János, Losonczi Ferenc). Jóllehet ezek a számok esetlegesek, mégis jól mutatják, mely csoportok részesedtek az élő zsákmányból. RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK GF (Genealógiai Füzetek), TT (Történelmi Tár), MTT (Magyar Történelmi Tár), Sz (Századok), SzOkl (Székely Oklevéltár), KJÖ (Kemény János önéletírása), MOL (Magyar Országos Levéltár), EOE (Erdélyi Országgyűlési Emlékek), TK (Történelmi Kalászok 1603-1711. A vargyasi Dániel-család irattárában lévő legnagyobb részt eredeti kéziratok után kiadta Daniel Gábor. Szerkesztette és a bevezetőt írta Thaly Kálmán. Pest 1862.) Ajtoni István GF 93. Sarca 150 tallér: Juhász B.: i. m. 12.101 101 Már a tanulmány elkészülte után került elő öt újabb, ismeretlen rab neve, akiket felvettem a listára. Sarcuk nem volt megadva. Juhász Béla tudni vélte, hogy Ajtoni István 150 tallér, Károlyi Mihály 6000 tallér, Torma Mihály 20.000 tallér váltságdíjat fizetett. Mivel a két utóbbi, más forrásból nem alátámasztható, magas váltságdíjra több adatot nem találtam, nem vettem figyelembe őket.