Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Ivanics Mária: Rabszerzés és rabkiváltás a Krími Kánságban a 16-17. században (Az 1657. évi lengyelországi hadjáratban fogságba esett erdélyiek történetéhez) VI/1483

RABSZERZÉS ÉS RABKIVÁLTÁS A KRÍMI KÁNSÁGBAN A 16-17. SZÁZADBAN 1499 esik szó, de egy nemes sem említi, hogy dolgoztatnák. A közembereket azonban, akiknek kiváltásában nem reménykedhettek, bizonyára munkára fogták. Az 1657-ben fogságba esett erdélyiek váltságdíja Jelenleg összesen 302 krími magyar rabot ismerünk név szerint. Közülük 8 fő gyaníthatóan azonnal ki tudta váltani magát, sarcukat nem ismerjük. Ókét, továbbá azokat, akik meghaltak (45 fő), megszöktek (7 fő), eltűntek (lfő), vagy akit egy tatár rabbal cseréltek ki 380 tallér értékben (1 fő),91

— összesen 62 személy — nem vettem figyelembe a váltságdíjak átlagának kiszámításakor. A fennmaradt mintegy 245 személy92

közül hatvannyolcnak a sarcát is megadták forrásaink. Ha a váltságdíjakat csoportosítjuk, meglehetősen szabott összegeket kapunk. A legalacsonyabb kategória a 100 tallér alatti, talán az idősebb rabokért (összesen 5 esetben); általános a 150, 200, 300 tallér körüli összeg (19+12 + 15, összesen 46 esetben), 9 fő azoknak a száma, akik 400-600 talléron szabadultak. Az 1000 tallér körüli összeget mindössze kétszer említik, míg a legmagasabb kategória — nem számítva ide a két fővezér kiemelkedően magas sarcát — négy személlyel képviselteti magát 5.000-23.300 tallér értékben. A hatvanhat személy váltságdíja összesen 64.531 tallér. Ha ehhez hozzávesszük Kemény 100.000 és Kornis 40.000 tallér sarcát, összesen 204.531 tallért/102.265 aranyat kapunk.93

S ez csak a név szerint ismert mintegy 245 személy durván egynegyedének a sarca! A 102.265 arany 70 százalékát a két fővezér fizette, a fennmaradó 30 százalékot 66 személy állta. Ha még tovább szűkítjük a kört, és kivesszük mind a hat — 1000 tallér felett fizető — gazdag nemest, akkor 60 személyért 14.031 tallért/lekerekítve 7000 aranyat, azaz fejenként nem egészen 233 tallér/120 aranyat kapunk. Ez az eredmény reálisnak tűnik, hiszen a többször idézett Martin Broniewski szerint, akik el akarták kerülni a gályarabságot, azoknak célszerű volt annak az árnak (40-50 arany) két-háromszorosát ígérni, amennyit a tatárok Kaffában kaptak volna értük.94 Ha feltételezzük, hogy a többi 177 ember között, akiknek sarcát jelenleg sajnos nem ismerjük, már nem volt magasrangú személy, és ők is átlagosan 233 tallér/120 aranyon szabadultak, akkor értük további 41.241 tallér/lefelé kerekítve 20.000 arannyal kell számolnunk. Vagyis a név szerint ismert, közel negyedszáz erdé-91 Deák F.: Adatok i. m. 586. Máshonnan is van adatunk rá, hogy a magyarországi végvárakban fogva tartott budzsaki tatárok pénz híján magyar rabok kihozatalát ígérték váltságdíjuk fejében. „Az Tatár nevű Rabok. Bucsáki. Négy magár Rabot igért, hogi Tatár Országból ki hoz. Kiknek Sanczok három három száz Tallér leszen." MOL P72, Csáky család levéltára, Fasc. 652. Fol. 291-293. 1663. február 27. Az iratot Pálffy Géza bocsátotta rendelkezésemre, amit ezúttal köszönök. 92 Valójában egészen pontosan 240 személyről van csak szó. Mivel e tanulmány angol nyelvű változatában (Mária Ivanics: Enslavement, Slave Labour and the Treatment of Captives in the Crimean Khanate. In: Ransom Slavery along the Ottoman Borders [Early Fifteenth - Early Eighteenth Centuries]. Ed. Géza Dávid and Pál Fodor. [The Ottoman Empire and its Heritage, Politics, Society and Economy 37.] Leiden-Boston-Köln 2007. 193-219.), valamint egy erősen rövidített orosz nyelvűben egyaránt 245 személlyel számoltam, nem lett volna értelme az amúgy is csak megközelítőleg pontos végeredményen változtatni. 93 Ez az összeg igen közel áll Georg Kraus becsléséhez, aki szerint több mint 200.000 tallért fizettek ki az erdélyiek a tatároknak váltságdíjként. Kraus, G.: Erdélyi Krónika i. m. 282. 94 Broniewski, M.: Opisanie i. m. 363.