Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Ivanics Mária: Rabszerzés és rabkiváltás a Krími Kánságban a 16-17. században (Az 1657. évi lengyelországi hadjáratban fogságba esett erdélyiek történetéhez) VI/1483

1494 IVANICS MARIA tásának jogi kereteit meghatározni, anyagi feltételeit előteremteni. Az 1657. évi országgyűlésen még mindenkire adót vetettek ki, hogy belőle fedezzék a rabok váltságdíját. Mivel ez az adó nem folyt be, a következő évi országgyűlés már csak a két fővezér sarca egynegyedének előteremtéséről tárgyalt.58

1659-ben az országgyűlés annyi könnyebbséget tett, hogy a rabok birtokait kivette a rendkívüli terhek alól.59

Később pedig arról határoztak, hogy a rabokat a családok kötelesek kiváltani.60

Néha azonban a család egyáltalán nem kívánta, hogy a rab visszatérjen. Emiatt az 1659. évi besztercei országgyűlésnek külön cikkelyt kellett hoznia, s utána többször is megerősíteni, hogy akik nem akarják a rabokat kiváltani, azok kezéből a vármegyei, városi vagy székbeli tisztek vegyék ki a rabokat illető jószágokat, és ők intézzék a rabok kiváltását. Akik pedig eltékozolták a rabok javait, azoktól vegyék el vagyonukat.61 A rabok kiszabadításához mindenekelőtt fel kellett mérni, hányan maradtak életben, ki hová került, mennyi a váltságdíja stb. Az első lépést még maga Rákóczi György tette meg azzal, hogy hazatérte után Balog Máté személyében megbízottat küldött a Krímbe, és szorgalmazta Kemény Jánosnál a rabok összeírását.62

Az 1657-ben tatár fogságba esett rabokról ma három lista ismert: az elsőt Kemény állította össze, feltehetően a környezetében levőkről, külön véve azok neveit, akik időközben meghaltak (44 fő), illetve külön, akik rabságra jutottak (51 fő).63

A második lista is korai, 1659 közepe előtti lehet, mert Kemény Jánosról megjegyzi, hogy itt van (ti. a Krímben), és bár csak 33 nevet említ, de 25-nek megadja váltságdíját is.64

A harmadik listát utólag állították össze, és biztos, hogy a Kemény-féle névsor volt az egyik forrása. Ez 118 nevet tartalmaz, mind főnemesek és nemesek, a többiek csak általánosságban vannak megemlítve „viceispánok, köznemes emberek sokan" vagy „mezei és hajdúkapitányok, hadnagyok fő- és közlegényekkel sokan."65

Szerencsére a három forrás Gyulafehérvárt a tatárok felgyújtották, a lakosokat fogságba hajtották, leégett a fejedelmi könyvtár és a levéltár is. Kraus, G.: Erdélyi Krónika i. m. 315-317. A konstantinápolyi Habsburg-követ, Reniger jelentésének ismeretében a fenti összegek nem tűnnek túlzottnak. Reniger beszámolt az erdélyi követek audienciájáról a nagyvezírnél. Nyolc pontot terjesztettek elő, a hatodik az Erdély által fizetendő 500.000 tallér kártérítés volt. Ennek felét Apafi már megfizette, a hátralevő részbe szerették volna beszámíttatni azt a 221.000 tallért, amelyet a tatár kán és Seydi Ahmed pasa préselt ki az országból. HHStA Türkei Karton 134. Konv. 1. Fol. la-12b (1662. jan. 2.) és Konv. 3. Fol. 8a-23b (1662. jún. 23.). 58 Barabás D.:

A tatár rabok váltságdíja i. m.; ill. Erdélyi országgyűlési emlékek történeti bevezetésekkel / Monumenta Comitalia Regni Transylvaniae. Szerk. Szilágyi Sándor, [a továbbiakban: EOEJ XI. köt. 1649-1658. Bp. 1886. 372. 59 Szilágyi Sándor:

Kemény János kora és fejedelemsége. Magyar Történelmi Tár 7. (1860) 134. 60 EOE XII. 1658-1661. Bp. 1887. 497. 61 Uo. 221., 486. 62 Rákóczi György Kemény Jánosnak 1658. febr. 7. „A rabok lajstromát nem küldé kegyelmed..." P. Szathmáry Károly: A gyerőmonostori Báró Kemény-család fejedelmi ágának okmánytára. Közügyek 1538-1722. Magyar Történelmi Tár 18. (1871) 122. 63 Magyari Károly:

Adatok Kemény János életéhez 1634-1660. Történelmi Tár 1905. 469-497. 64 Deák Farkas:

Adatok a török-tatár rabok történetéhez. Századok 19. (1885) 579-589., 655-661. E két névsort egészítette ki Nagy Rezső, összegyűjtve a tatár rabok különböző folyóiratokban kiadott leveleit. Nagy Rezső: A krími tatár rabok történetéről. Losoncz 1918. A hadjárat során fogságba került rabok történetét elsőként Juhász Béla dolgozta fel. Juhász Béla: Magyar hadifoglyok a krími tatár rabságban 1657-től. Szeged 1926. 65 „Lengyel országban tatár kézben nevezetes emberek ezek estek, kiknek regestruma ez. 1657. Az ifjú Rákóczi Györggyel az kik Lengyel országban bementek volt és tőlle ott maradtak az magyar táboron." Bethlen Gábor keresdi levéltárából közzétette Dr. Lukinich Imre. Genealógiai Füzetek 10. (1912) 93.