Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Ivanics Mária: Rabszerzés és rabkiváltás a Krími Kánságban a 16-17. században (Az 1657. évi lengyelországi hadjáratban fogságba esett erdélyiek történetéhez) VI/1483
1492 IVANICS MARIA stb.46 Ez utóbbiak nagy része valószínűleg meghalt, amikor a tatárok betörtek az erdélyi táborba. Ha azt vesszük is, hogy a teljes erdélyi sereg rabszíjra került, még mindig kérdéses, hogy közülük hányan jutottak el a hosszú út után élve a Krímbe. 4-5000 ember rabságba kerülése a magyar szemszögből tragikus veszteség, a ma ismert tatár krónikák azonban az erdélyi sereg felett aratott győzelmet meg sem említik.47 Csupán IV Mehmed Giray kán dicsekedett az orosz cárhoz, Aleksej Mihajlovichoz küldött levelében, hogy Rákóczi „hetvennyolvan ezres seregéből senki sem szabadult meg, mind levágtuk vagy foglyul ejtettük. A király, még mielőtt oda értünk volna, 15 emberével az éj leple alatt megszökött, rajtuk kívül senki sem menekült meg. Ennyi katonát szétvertünk, pénzüket, fegyvereiket és ágyúikat elvettük, ilyen nagy zsákmánnyal tértünk vissza székhelyünkre..."48 Ezzel szemben a Krímen visszatartott orosz követek sikertelennek írják le IV Mehmed Giray hadjáratát Rákóczi megbüntetésére, s alig két tucat rabról beszélnek.49 Az orosz követek tudatosan gyűjtöttek információkat a Krímen, tatár szolgájuk incognitóban még a kán agájának audienciájára is bejutott, elképzelhetetlen, hogy ne tudtak volna nagyszámú magyar rabról. Elgondolkodtató, hogy a korabeli lengyel memoárok szerint is kevesen estek fogságba, mivel az erdélyi sereget a tatárok teljesen megsemmisítették. A magyar és az orosz-lengyel források ellentmondását egyelőre nem lehet feloldani.50 Az ok talán abban keresendő, hogy a Rákóczi György ellen küldött tatár előhadat, amelyet a §irin nemzetség feje, Kelmehmed beg vezetett, a kozákok a Dnyeper torkolatánál bekerítették.51 Felmentésükre sem elég idő, sem elég ember nem akadt, így a budzsaki tatárok (nogájok) és az akkermani török csapatok segítségét kellett igénybe venni a hadjárathoz. Következésképpen a rabok egy részét is náluk kell keresni. tember elején sértetlenül érkeztek haza. Barabás Domokos: A tatár rabok váltságdíja az 1657. sept. 2-iki szamosújvári partialis gyűlésen. Századok 21. (1887) 427-434. Egy nagyobb számú csapat, a közelgő tatár támadás hírére Gyulaffy László vezetésével Moldván keresztül igyekezett vissza Erdélybe, a moldvaiak azonban valamennyiüket lemészárolták. Kraus, G.: Erdélyi Krónika i. m. 274.: 6000 embert említ, ami feltehetően túlzás. 46 Egy-egy főnemes nagyszámú szolganéppel vonult hadba. Rédei Lászlóval 136 fő ment Lengyelországba, közöttük volt 24 lovas katona, 10 gyalog, a többi szolga, mesterember, zenész stb. Egy hintó, 10-20 ökrös szekér, 10 élelmet szállító társzekér követte őket. A népes csoportból Rédei László huszadmagával menekült meg. A többiek elestek vagy tatár rabságba kerültek. Rédei László történeti maradványai 1658-1663. Közli Nagy Iván. Magyar Történelmi Tár 17. (1871) 12-13. 47 Evliyâ Çelebi szerint ugyanakkor a tatárok emlékezetében a Rákóczi elleni lengyelországi harc „erkek macar seferi", azaz „derekas magyar hadjárat"-ként élt, amelyen oly sok zsákmányt szereztek, hogy ha valaki meggazdagodott, azt kérdezték tőle: „Ember, tán a derekas magyar hadjáraton gazdagodtál meg?" Evliyâ Çelebi i. m. V 76. 48 Vladimir Vladimirovic Vel'jaminov - Zernov - Huseyn Feyzhanov: Materialy dlja istorii Krymskogo Hanstva. Sanktpetersburg 1864. 519-522.: Nr. 181. Latin betűs átírásban és román fordításban újabban kiadta: Tahsin Cemil: Relariile Tarilor Romane eu Poarta Otomanâ în documente turçesti (1601-1712). Bucure§ti 1984. 293-297. 49 Feltehetően csak a kán udvarában, Kemény János mellett lévő 27 rabot kell a két tucat alatt érteni. Vö. a Függelékben szereplő listával. 50 II. Rákóczi György Lengyelországban 1657. Egykorú lengyel források után Schmidt Vilmostól. Erdélyi Múzeumi Egylet Evkönyvei III. (1903) 101-109. 51 Sanin, G. A.: Otnosenija i. m. 226-227. Az orosz források értesülésének ellentmond Evlia Cselebi útleírása, amelyben kiemeli a krími nemzetségek, köztük a Çirinek, hangsúlyos szerepét a hadjáraton. Evliyâ Çelebi i. m. Y 74.
