Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Ivanics Mária: Rabszerzés és rabkiváltás a Krími Kánságban a 16-17. században (Az 1657. évi lengyelországi hadjáratban fogságba esett erdélyiek történetéhez) VI/1483

RABSZERZÉS ÉS RABKIVÁLTÁS A KRÍMI KÁNSÁGBAN A 16-17. SZÁZADBAN 1487 Koránra tett esküvel erősítették meg.20

A rabokat az átkelőhelyeknél, hidaknál vagy a Krím félsziget bejáratát őrző Or (Perekop) váránál számolták meg és osztották el.21 A közrabokat azonnal továbbadták a rabszolgakereskedőknek, az értékesebbeket viszont hosszabb időn keresztül megtartották a magasabb váltságdíj reményében. Broniewski szerint legcélszerűbb volt váltságdíjként azt az összeget megnevezni, amennyiért a törököknek adnák el őket, vagy ha a rab tehetősebb volt, annak kétszeresét. Akik a váltságdíjat nem tudták kifizetni, egy idő után rabszolgakereskedőkhöz kerültek, vagy ha tatár gazdájának szüksége volt rá, megtartotta magának. Gyakran szabadultak rabok csere révén, s Broniewski megjegyzi, hogy a tatárok nagyobb igyezetet mutatnak foglyul esett társaik felkutatásában és kiváltásában, mint a keresztények. Rendszerint a náluk levő keresztényekkel cserélték ki őket. Islam Girayt, a későbbi kánt például tíz lengyel nemesért engedték szabadon 1637-ben.22 Az igyekezet oka, vallási eredetű volt. Az iszlám ugyanis tiltja az igazhitűek rabszolgaságra vetését. Kényszerből ezt mégis megtették. Ebből a szempontból figyelemreméltó az a szultáni rendelet, melyben az Oszmán Birodalom kádijainak elrendelték, hogy azokat a tatár gyermekeket, akiket szüleik az éhség miatt rabszolgának voltak kénytelenek eladni, kutassák fel és váltsák ki.23 A rabok egy részét, különösen ha nagy volt a felhozatal, nem tudták eladni, illetve kiváltatni.24

Ezeket a mezőgazdaságban foglalkoztatták. A Krímben maradó rabok számát és sorsát, a rabszolgamunkának a kánság gazdasági életében betöltött szerepét lehetetlen felmérni addig, amíg a tatár gazdaság alapvető forrásának ígérkező kadiasker könyveket nem publikálják.25

így egyelőre csak néhány, a múlt század végén megjelent szemelvényre támaszkodhatunk. Ezek mindenek előtt azt mutatják, hogy a félsziget déli részén levő földeket rabokkal műveltették, a steppei részeken pedig, amely földművelésre nem volt alkalmas, kutakat ásattak velük az állatállomány ellátására.26

A kadiaszker 20 Evliyâ Çelebi i. m. 72-73. Az 1603. évi muraközi tatár portya is ezt az osztozkodást mutatja: „A lábas jószágot, mely hatalmas summát ér, a tatár kán Pozsegába hajtatta legelőre, az aprójószágot, a juhokat, bárányokat meg a hasonlókat a török és tatár [katonák] tartották meg, és osztották el egymás között." Kriegsarchiv, Wien; Akten des Wiener Hofkriegsrates, 1603 Expedit Nr. 66. 1603. ápr. 30. 21 Nouosel'skij, A A: Bor'ba i. m. 335. 22 Aleksander Benningsen - Pertev Naili Boratav - Dilek Desaive - Chantai Lemercier-Quelquejay: Le Khanat de Crimée dans les Archives du Musée du Palais de Topkapi. Paris - La Haye 1978. 341. 23 A parancsot II. Mehmed Giray kán kérésére a Nigbolu, Silistre és Vidinben székelő kádiknak állították ki. A székhelyek alapján feltehetően akkermani tatárokról lehet szó. BOA Mühimme Defteri [a továbbiakban: MD] 40. Nr. 500. 987 §aban 29/1579 október 20. 24 Különösen sok rab volt a Krímen a 17. század közepe táján, amikor a kozákság vívta hol tatár, hol orosz szövetségben a lengyelek elleni harcát. A Krímben lévő orosz követek jelentése szerint egy köztatárnak 10-20, a mirzáknak száz vagy még annál is több rabja volt. A kán egy esetleges lázadástól tartva elrendelte, hogy a rabokat kettesével béklyózzák meg, és éjszakára veremben tartsák őket, melynek ledeszkázott tetején aludt az őrség. G. A. Sanin: Otnosenija Rossii i Ukrainy s Krymskim Hanstvom v seredine XVII véka. Moskva 1987. 194-195., 240. 25 Mutatványt közölt belőle

Halü ínalcik: Kirim Hanligi Kadi Sicilleri Bulundu. Belleten 60. (1996) 165-190. 26 „A tatár nemesek nem a steppén, hanem a falvakban élnek, közel az erdőkhöz. Jóllehet sokuknak nincs családi birtoka ipomest'e), mégis vannak földjeik, melyeket magyar, orosz, oláh, moldvai rabokkal műveltetnek meg, akikből sok van, s akikkel szegényekkel úgy bánnak, mint az állatokkal. [...] Azoknak a tatároknak, akik a steppén laknak Perekop mögött vagy a félszigeten nincsen erdejük; rabjaik mindenütt kutakat ásnak; trágyát használnak tüzelésre, melyeket a rabok szednek össze a steppén, s kiszárítják a napon." Broniewski, M.: Opisaníe i. m. 357.