Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Ivanics Mária: Rabszerzés és rabkiváltás a Krími Kánságban a 16-17. században (Az 1657. évi lengyelországi hadjáratban fogságba esett erdélyiek történetéhez) VI/1483
1484 IVANICS MARIA bevétel 29 százalékát adta a rabszolgakereskedelem. A rabok különleges értékét jelzi, hogy míg Kaffában a közönséges árukat 4,2 százalékos vámmal terhelték, a rabok után 256 akcsét, megközelítőleg 4 aranyat szedtek fejenként.3 Ez a rabszolgapiacokon elérhető ár, a 25-50 aranynak a 6-12 százalékát jelentette, tehát igen magasak voltak a rabokra kivetett vámok. Az 1578. évi vámbevételekből visszakövetkeztetve Halil ínalcik 17.502 rab kivitelével számolt 14 hónapos periódusra.4 A fekete-tengeri kikötők vámjövedelmeiből a kánság vezetői is részesültek. 1475 előtt Genova (Genua) gyarmatvárosai fizettek adót a kánnak, utána pedig az oszmánok évjáradék (salyane) címén különböző összegeket juttattak többnyire a kaffai vámbevételekből a kánnak, a kalgának és a nureddinnnek.5 Rabszerzési lehetőségek az önálló hadjáratokon Nagyszámú rabot a tatárok önállóan indított hadjárataikon szerezhettek, amelyek elsősorban az oroszok, lengyelek és cserkeszek ellen irányultak. Eredményesnek azok a hadjáratok bizonyultak, amelyeken a tatár sereg a kán, a kalga vagy a nureddin vezetésével vett részt. Kisebb tatár becsapásoktól (akin/çapul) évente kétszer, aratás idején és télen kellett rettegniük e területek lakóinak.6 Az oroszok és lengyelek ellen folytatott hadjáratok és portyák azért járhattak sikerrel, mert mindkét ország déli határa földrajzilag nyitott volt. Az orosz állam nem tudta katonailag kellőképpen megvédeni hatalmas kiterjedésű területei lakosságát, ezért államilag kivetett adó formájában gondoskodott a rabok váltságdíjának egy részéről.7 A rabok kiváltása a Krímbe küldött orosz követek közreműködésével vagy örmény, zsidó kereskedők közvetítésével történt. A lengyel nemesi köztársaságban viszont nem volt ilyen intézményesült rabkiváltási gyakorlat. A lakosság itt önvédelemhez folyamodott, s a kisebb portyázó tatár csapatokkal szemben eredményesen tudott védekezni.8 Oroszország a 16. század végén kezdte el kiépíteni és katonákkal megrakni déli védelmi vonalát. A fából épült garnizonok önmagukban nem jelentettek komoly akadályt a tatároknak, annál inkább korlátozta tevékenységüket a köztük levő állandó és összehangolt őrjárat, amely figyelmeztette a lakosságot a tatár támadásra, alkalmanként kiszabadította a foglyokat, és bizonytalanná tette a vissza-3 Ahmed Akgündüz: Osmanli kanunnâmeleri ve hukûkî tahlilleri. VI. kitap. Kanunî Sultan Süleyman devrí kanunnâmeleri. IL kisim. Kanunî devri eyâlet kanunnâmeleri (II). Istanbul 1993. 572-594. 4 ínalcik, H.: The Customs Register i. m. 143.; An Economic and Social History i. m. 283-285. 5 1578-ban a teljes bevétel 10 százalékát fizették ki salyaneként. Ínalcik, H.: The Customs Register i. m. 143. Részletes salyane listákat közölt: A. W. Fisher: Les rapport entre l'Empire Ottoman et la Crimée. L'aspect financier. Cahiers du Monde Russe et Soviétique 13. (1972) 368-382. 6 „Ebben a tartományban kétszer van itt a portya ideje: aratáskor meg télvíz idején." Ozalp Gökbilgin: Tarih-i Sahib Giray Han. Ankara 1973. 46. 7 Fisher, A. W: Muscovy i. m. 589. 8 II. Rudolf császárnak a kozákokhoz küldött követe, Erich Lassota írja, hogy a lengyel paraszt földje megművelésekor nemcsak kapáját, hanem puskáját is magával viszi. Földjén kisebb, lőrésekkel ellátott kőépítményeket emel, veszély esetén ide menekül, s a tűzfegyvertől félő tatárokat visszafordulásra kényszeríti. Tagebuch des Erich Lassota von Steblau. Nach einer. Handschrift der von Gersdorf-Weicha'schen Bibliothek zu Bautzen herausgegeben und mit Bemerkungen begleitet von Reinhold Schottin. Halle 1866. 201.
