Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Ivanics Mária: Rabszerzés és rabkiváltás a Krími Kánságban a 16-17. században (Az 1657. évi lengyelországi hadjáratban fogságba esett erdélyiek történetéhez) VI/1483
RABSZERZÉS ÉS RABKTVÁLTÁS A KRÍMI KÁNSÁGBAN A 16-17. SZÁZADBAN 1485 utat a Krímbe. A garnizonlánc kedvező hatása hamarosan megmutatkozott, 1571 után tatár portyázok többé nem jutottak el Moszkva falai alá. A 17. század második felében még hatékonyabbá vált a védelmi rendszer, mert a tatár támadások megelőzésére mind a lengyelek, mind az oroszok az ütközőzónában élő kozákokat és kalmüköket is felhasználták. A rabok gazdasági jelentősége a kánságban Egy-egy sikeres hadjárat zsákmányából a kán a legértékesebb rabok ötödrészét kapta. Ezt mutatják a tatárokra vonatkozó török nyelvű forrásokban található pencik (perzsa penc ü yek 'ötöd') és sauga (mongol sauga 'ajándék', értsd 'ötöd') elnevezések.9 Az iszlám jog szerint a kánt, mint uralkodót, ötödrész illette meg. Hezarfenn török történetíró munkájának a krími kánokról szóló részében világosan leírta, hogy amikor a tatár seregnek a határhoz való érkeztéről értesülnek, eléjük küldik a sauga agasit, aki a kán számára ötödrészt szed a zsákmányból. Ha azonban a hadat a kalga, a nureddin vagy a nemzetségfők feje, a §irin bey vezette, őket tizedrész illette meg.10 Alan W. Fisher ugyanakkor — a lengyel király követének, Martin Broniewskinek 1578-ból származó leírása alapján — úgy vélte, hogy a kán csak tizedrészt kapott.11 Figyelemreméltó Broniewskinek egy másik közlése is, mely szerint a kán a tatárok kezén lévő, nemes családokból származó rabok után évi három aranyforintot, a kevésbé híres családokból való rabok után egy tallért, továbbá kiváltásuk vagy eladásuk árából tíz százalékot kapott évente.12 Egyelőre kevés belső forrással rendelkezünk a kérdés eldöntéséhez. Annyi azonban világos, hogy a krími kán a rabok ötödrészének (vagy tizedrészének) eladásával közvetlenül, a tatároknál lévő rabok után szedett tíz százalék, valamint a rabokat forgalmazó kikötőkből húzott salyane járadékkal közvetve, többszörösen is részesedett a rabkereskedelem hasznából. A kán tulajdonában lévő rabok nagyságrendjére Remmal Hodzsa tatár történetíró feljegyzése enged következtetni: eszerint Sahib Giray kánnak halála után 3000 körüli rabja (kul) maradt.13 Mivel a rabokból származó jövedelem volt az egyik legfontosabb bevételi forrás, a Krímen mind az oszmánok, mind a tatárok gyakran rabok után járó illetékeket kötöttek le kegyes alapítványok számára. A kaffai vámnaplóból tud-9 Ba§bakanhk Osmanli Ar§ivi [a továbbiakban: BOA] Maliyeden Müdewer Nr. 9848. 1077 Zilkade 8/1667. május 2. (pencik). Az orosz források szerint 1644-ben Islam Giray kán a kincstárnokát küldte a félsziget kapujához, Orhoz, hogy a visszatérő seregtől minden rab után tíz aranyat szedjen a számára. Ez a rabokért elérhető ár egyötöde. Novosel'skij, A A: Bor'ba Moskovskogo Gosudarstva i. m. 335. Urekli a saugát tévesen tizednek tartja. Muzaffer Ürekli: Kirim Hanligmm Kurulusu ve Osmanh Himayesinde Yükselisj (1441-1569). Ankara 1989. 85. 10 „A suga az ő nyelvűkön penç-yek-et jelent." Hezarfen Hüseyin Efendi: Telhîsii'1-Beyân Fi Kavânîn-i Âl-i Osman. Ed. Sevim ílgürel. Ankara 1998. 170. 11 Fisher, A. W.: Moscovy i. m. 583.; Martin Broniewski: Opisanie Kryhia (Tartariae Description Zapiski Odesskogo Obscestva Istorii i Drevnostej 6. (1867) 362-363. 12 Broniewski, M.: Opisanie i. m. 359. 13 Gökbilgin, O. : Tarih i. m. 138. Mivel a 3000 rabot a krónikás a kán után maradt ingóvagyon között sorolja fel, ez biztosítja, hogy a kul szó alatt nem katonai rabszolgát, hanem egyszerűen csak rabokat kell értenünk. Ez a szám nem tűnik nagynak annak ismeretében, hogy Sahib Giray több sikeres cserkesz hadjárat után halt meg 1551-ben.
