Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Ivanics Mária: Rabszerzés és rabkiváltás a Krími Kánságban a 16-17. században (Az 1657. évi lengyelországi hadjáratban fogságba esett erdélyiek történetéhez) VI/1483

Ivanics Mária RABSZERZÉS ÉS RABKIVÁLTÁS A KRÍMI KÁNSÁGBAN A 16-17. SZÁZADBAN (Az 1657. évi lengyelországi hadjáratban fogságba esett erdélyiek történetéhez) A krími tatárok abban a térségben alapítottak államot, amely az ókor óta a rabszolgák beszerzési és forgalmazási területe volt. A rabszolgakereskedelem és a fekete-tengeri olasz gyarmatvárosok kereskedelmének megadóztatása jelentette azt a biztos anyagi forrást, amelyre támaszkodva a tatárok a 15. század első felében önálló államot hoztak létre és tartottak fenn mintegy háromszáz éven át. A tatárok által ellenőrzött területek népsűrűsége igen alacsony, mezőgazdasága pedig fejletlen volt. Intenzív mezőgazdasági termelésre csak a félszip-pf pnrtmenti sávia volt alkalmas. Az itt meet érmeit élelem nem tudta a nagyszámú katonáskodó rétegeket eltartani, szemben a Balkánnal, amely évszázadokon át az oszmán hadak éléstárának bizonyult. A krími kánnak meghódolt, nomád életvitelt folytató nogáj tatárok nagy részének, akik a Fekete-tenger körüli steppéken és Budzsakban éltek, a gyakori szárazság és járványok miatt jószerint a rabszerzés volt az egyetlen biztos megélhetési forrása. A katonai elitet képező, s a Krímen megtelepedett tatár nemzetségek tagjainak pedig birtokaik művelésére folyamatosan szükségük volt rabokra. így a Krími Kánság számára évszázadokon keresztül a rabok eladásából származó jövedelem és a rabok munkaereje nélkülözhetetlennek bizonyult. A krími tatár rabkereskedelem vizsgálatakor a kutatás többnyire a lengyel és az orosz területek ellen vezetett hadjáratokat, az innen származó rabok sorsát, valamint a török kincstár bevételeit kutatta.1

E téren az utóbbi években jelentős előrelépést hozott, hogy megindult a krími kikötők vámnaplóinak publikálása. Bizonytalan becslések helyett így pontos képet kapunk a fekete-tengeri rabszolgakereskedelem nagyságáról, melynek hasznát 1475 után a tengerparti olasz gyarmatvárosok elfoglalásával és a kánság laza függésbe kényszerítésével az oszmánok fölözték le. 1529-ben a legforgalmasabb kikötő, Kaffa vámbevételeinek egynegyede, mintegy 10.000 arany származott a Krímből kivitt rabok után.2

Részarányát tekintve 1577/78-ban a Krímből származó összes török 1 Az orosz és lengyel rabokra 1. Aleksej Andreevic Novosel'skij: Bor'ba Moskovskogo Gosudarstva s tatarami v pervoj polovine XVII. véka. Moskva 1948.; Alan W. Fisher: Muscovy and the Black Sea Slave Trade. Canadian-American Slavic Studies 6. (1972: 4.) 575-594.; An Economic and Social History of the Ottoman Empire, 1300-1914. Ed. by Halil ínalcik with Donald Quartaert. Cambridge 1994.; Leszek Podhorodecki: Chanat Krymski. Warszawa 1987. 59-66. 2 Halil Ínalcik: Sources and Studies on the Ottoman Black Sea. Volume I. The Customs Register of Caffa, 1487-1490. Sources of Oriental Languages and Literatures 25. Ed. By §inasi Tekin - Gönül Alpay Tekin. Cambridge Massachusetts 1996. 145.