Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Bagi Zoltán: „Egy ura lesz az egész világnak napkelettől napnyugatig". A töröksegély kérdése és az 1597-1598. évi regensburgi birodalmi gyűlés VI/1455

1470 BAGIZOLTÁN három meghatározó személyisége (Christian szász választófejedelem, Johann Casimir pfalzi gróf és Wilhelm hesseni gróf) ugyanis meghalt. Ez egyúttal az evangélikus-kálvinista együttműködés „vesztét" is jelentette, hiszen az 1590-es években a felekezeti viták újra és újra élesen fellángoltak, és lehetetlenné tették érdekeik közös érvényesítését.66 3. 5. Ausztria és a Bajor Hercegség Az uralkodói előterjesztések a fejedelmek kollégiumában osztrák és bajor részről szintén jelentős támogatásra számíthattak. Irányítását a Direktóriumot felváltva gyakorolták az osztrák örökös tartományok, illetve a Salzburgi Érsekség követei. 1500-ban Ausztriát és Burgundiát I. Miksa — a bajorokkal és a szászokkal állandósult rangviták miatt — áthelyezte az egyházi rendek közé. Ausztria a következő években itt is az első hely és az ezzel együtt járó direktórium megszerzésére tett kísérletet, mégpedig oly módon, hogy a salzburgi és a magdeburgi érsek vitájába, amely a fejedelmek tanácsának vezetéséért folyt, közvetlenül nem avatkozott bele, csak az előbbit támogatta és tolta maga előtt, mintegy „Strohmann"-ját. Miután azonban 1566-ban Magdeburg lemondott részvételéről a fejedelmek tanácsának direktóriumában, így Ausztria és Salzburg kezébe került mind a kúria irányítása, mind pedig az első szavazat joga. Az uralkodó ezt a legmesszebbmenőkig igyekezett ki is használni, hiszen a kollégiumba saját jól felkészített követeit küldte el, akik megfelelően tudták képviselni érdekeit. 1597-ben ennek megfelelően az „osztrák ház" Friedrich von Fürstenberg grófot, Johann Achilles von Ilsung császári tanácsost, Hans Ludwig von Ulm birodalmi tanácsost, valamint Gall Hager és Leymann doktorokat delegálta Regensburgba.67 Ezenfelül a császár biztosan számíthatott a voksát másodikként leadó — a kollégium világi rendjeinek első helyét betöltő — bajor Wittelsbachok támogatására, amely jelentős befolyást tudott gyakorolni a többi rendre. Ez 1597-1598-ban Regensburgban sem volt másképp, hiszen Maximilian herceg már a birodalmi gyűlés előtt kifejezte azon szándékát, hogy az uralkodó részére az Oszmán Birodalom elleni harcban jelentős segélyt kell jóváhagyni.68 Támogatásukért cserébe persze igen nagy ellentételezést kívántak. 1598. január 8-án a bajor herceg követei azzal a követeléssel álltak elő, hogy a birodalmi fizetőmesteri hivatal (Reichspfennigmeister) fölött a rendek diszponálhassanak, esküdjenek fel nekik is. Ezt a kollégium többsége elfogadta. Ez a megoldás azonban már egy kompromisszum eredményének tekinthető, hiszen a legmesszebbmenő követelés szerint, az uralkodónak le kellett volna mondani a birodalmi segélyből felállított csapatok irányításáról egy birodalmi hadúr javára. A Salzburg és Bajoror-66 Stieve, F.: Die Politik Bayerns i. m. 372-377.; Schulze, W: Reich und Türkengefahr i. m. 89-90.; Heinrich Lutz: Das Ringen um deutsche Einheit und kirchliche Erneuerung. Von Maximilian I. bis zum Westfälischen Frieden. 1490 bis 1648. Frankfurt am Main-Wien-Berlin 1983. PV 349.; Niederkorn, J. P: Die europäischen Machte i. m. 52.; Hans-Jürgen Goertz: Deutschland 1500-1648. Ein zertrennte Welt. Padeborn 2004. 208.; Kelenik József: Lazarus von Schwendi emlékiratai a török elleni védelmi rendszer magyarországi kiépítéséről (1576). Századok 139. (2005: 4. sz.) 975. 67 Stieve, F.: Die Politik Bayerns i. m. 360.; Schulze, W: Reich und Türkengefahr i. m. 102., 119-124. 68 Stieve, F.: Die Politik Bayerns i. m. 357.