Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Zoltán: „Egy ura lesz az egész világnak napkelettől napnyugatig". A töröksegély kérdése és az 1597-1598. évi regensburgi birodalmi gyűlés VI/1455
AZ 1597-1598. ÉVI REGENSBURGI BIRODALMI GYŰLÉS 1471 szág között a fejedelmek kollégiumának vezetéséért folyó harc miatt az érsek képviselői a segély császári ellenőrzés alatt maradása mellett kardoskodtak. A birodalmi fizetőmesteri hivatal rendi ellenőrzés alá vonását azonban a másik két kúria is támogatta.69 Az uralkodó a fejedelmek kollégiumában biztosan számolhatott a világiak padsorában helyett foglaló egyes protestáns rendek támogatásával is. A szász hercegek, hasonlóan a szász választófejedelemhez, az Oszmán Birodalom előretörésétől félve a császári propozíciók támogató szószólóivá váltak. Más utat járt be Philipp Ludwig neuburgi palotagróf. A birodalmi gyűlés előtt még azt követelte, hogy a töröksegélyért cserében a protestáns rendek követeléseinek engedjen az udvar. Regensburgban viszont a bajorok mellé állt, főként a kiújult lutheránus-kálvinista ellentétnek köszönhetően.70 Szintén a császári diplomácia eszközévé vált a württembergi herceg, aki mind 1594-ben, mind 1597-1598-ban — harcos lutheránussága mellett — támogatásáért cserébe szeretett volna megszabadulni az osztrák hűbértől.71 3. 6. A Salzburgi Érsekség Az uralkodó politikájának feltétlen támogatói közé sorolták a birodalmi gyűléseken a fejedelmek kollégiumában az egyházi rendek között Ausztriával megosztva első helyet birtokló Salzburgi Érsekséget.72 A tizenöt éves háború időszakára azonban a salzburgiak támogatása már közel sem számított egyértelműnek. Wolf Dietrich von Raitenau érsek már az 1596. évi bajor kerületi gyűlésre küldött követeinek császárral szembeni kedvezőtlen, sőt ellenséges viselkedése merőben különbözött az ott összegyűlt rendek álláspontjától. Ez a salzburgiak császári hadvezetéssel szembeni elégedetlenségével magyarázható.73 Az érsek követeinek a birodalmi gyűlésre készített instrukciójában ezért már az szerepelt, hogy a háború folytatása romba dönti a Birodalmat. így egy tartós béke megkötése mellett kardoskodott. Amennyiben ez nem elérhető, akkor a császárnak — a magyarországi végvidék megerősítésével — csak a védekezésre összpontosító háborút kellene folytatnia az oszmánokkal szemben.74 Az instrukció azt indítványozta, hogy hadviselésben tapasztalt rendekből bizottságot alakítsanak, akik a végvidék állapotát megvizsgálják, a szükséges teendőket megtárgyalják, és benyújtják a következő birodalmi gyűlésnek, amely majd hivatott lesz dönteni a segély mértékéről. Azért pedig, hogy a szemléhez és a végvárrendszer megerősítéséhez időt nyerjenek, fegyverszünetet vagy rövid békét kell kötni az oszmánokkal. Arra az esetre, ha a birodalmi rendek többsége az uralkodó támogatását pártolja, úgy a salzburgi követeknek egy csekély — 12 hónapnál nem nagyobb — segély elfogadását engedélyezte az instrukció.75 69 Schulze, W: Reich und Türkengefahr i. m. 325-326. 70 Stieve, F.: Die Politik Bayerns i. m. 380-381.; Kossol, E.: Die Reichspolitik i. m. 105-120. 71 Stieve, F.: Die Politik Bayerns i. m. 374.; Kossol, E.: Die Reichspolitik i. m. 108.; Schulze, W.Reich und Türkengefahr i. m. 109., 232. 72 Schulze, W: Reich und Türkengefahr i. m. 102., 119-124. 73 Jozef Karl Mayr: Die Türkenpolitik Erzbischof Wolf Dietrichs von Salzburg. Mitteilungen der Gesellschaft für Salzburger Landeskunde 52-53. (1912-1913) 256. 74 A salzburgi érsek 1596-ban készült szakvéleményében még támadó háborüt sürgetett az Oszmán Birodalommal szemben és ehhez elegendőnek vélte a birodalom pénzügyi erejét. Uo. 75 Stieve, F.: Die Politik Bayerns i. m. 383-384.; Mayr, J. K: Die Türkenpolitik i. m. 257.
