Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Bagi Zoltán: „Egy ura lesz az egész világnak napkelettől napnyugatig". A töröksegély kérdése és az 1597-1598. évi regensburgi birodalmi gyűlés VI/1455

1460 BAGI ZOLTÁN belső ügyeit (mint például az igazságszolgáltatás vagy az érmeügy) egy később tartandó deputációs gyűlésnek20

kell napirendjére tűznie.

21 A Birodalom rendjeinek benyújtandó propozíció22

elkészítéséhez szükséges szakvéleményeket az udvar által felkért személyek október és november folyamán adták át megbízójuknak. Zacharias Geizkofler23

beadványában először is arra hívta fel a figyelmet, hogy a segélyek nem szabályos időközönként és túl későn érkeznek be, így a hadakozást elkezdeni augusztus előtt lehetetlenség.24 A szakvélemény szerint az uralkodónak mind az örökös tartományokban, mind pedig a Birodalomban egy állandó jellegű, három évre kiterjedő támogatást kellene kérnie. A befolyt birodalmi segély összegéből egy 6000 lovasból és 18000 gyalogosból álló sereg fenntartását és Bécs erődítési munkálatait javasolta a birodalmi fizetőmester finanszírozni. Geizkofler úgy vélte, hogy ennek a haderő-20 A 16-17. században (1558-tól rendszeresen) egészen 1663-ig a deputációs gyűlések arra szolgáltak, hogy a birodalmi gyűlések közötti időben felmerülő, a birodalmi békét sértő ügyeket intézzék el. Erich Bayer - Frank Wende: Wörterbuch zur Geschichte. Begriffe und Fachausdrücke. Stuttgart 1995. 466-467. 21 II. Rudolf levele a mainzi érsekhez, 1597. augusztus 23. HHStA MEA RA Fase. 94. Fol. 4v.; Schulze, W: Reich und Türkengefahr i. m. 115-116. 22 Ezzel párhuzamosan kezdetét vette a rendeknek — a birodalmi gyűlés kezdetén — benyújtandó uralkodói propozíció vagy előterjesztés kidolgozása is a különböző kormányhivatalokban (Udvari Haditanács, Udvari Kamara, Titkos Tanács, birodalmi fizetőmester). Ezen irat összeállításába bevonták a legbefolyásosabb birodalmi fejedelmeket is (a választófejedelmek kúriájából: mainzi érsek, szász választófejedelem; a fejedelmek kollégiumából: a többi területet kormányzó Habsburg-családtag, a bajor herceg, a salzburgi érsek és a würzburgi gróf). Ez a császár kezébe olyan politikai fegyvert adott, amelyben nem csupán a birodalom állapotáról és azt veszélyeztető eseményekről adhatott számot, és ennek megfelelő adót követelhetett, hanem lehetővé tette számára a tárgyalás napirendjének legmesszebbmenő befolyásolását is. 1608-ig a rendek a prepozícióban ajánlott sorrendet elfogadták, így az uralkodó a töröksegély (punctum contributionis) megtárgyalásának első helyre (articulus primus) állításával meg tudta akadályozni a protestáns rendek azon törekvéseit, hogy a birodalmi gyűlésen vallási és jogi sérelmeiket (Gravamina) előadják, és a nekik tett engedményekért cserében adják meg hozzájárulásukat. Mivel a császárnak a törökök elleni harchoz szükséges támogatás nem a hűbéri jog alapján járt, ezért morális és reálpolitikai érvek egész sorát kellett felsorakoztatni az előterjesztésben. Mindezek mellett az uralkodónak az elhúzódó tárgyalásokkal sikerült elérni azt is, hogy ezeknek a belpolitikai és felekezeti panaszoknak a megtárgyalását a rendek a két birodalmi gyűlés között összeülő deputációs tárgyalásokon vitassák meg. Schulze, W: Reich und Türkengefahr i. m. 78., 81-88., 93-94., 113-114.; Aulinger, R.: Das Bild des Reichstages i. m. 207.; Pálffy G: Szent István birodalma i. m. 23 A dél-tiroli Brixenben (ma Bressanone, Olaszország) született Zacharias Geizkofler (1560-1617) kora egyik legkitűnőbb pénzügyi szakembere volt. Egyetemi tanulmányai után a Fugger család szolgálatába szegődött, majd 1589-ben birodalmi fizetőmester lett, mely hivatalát 1604-ig töltötte be. Kinevezését a különböző dél-német bankházakhoz fűződő jó kapcsolatainak is köszönhette, hiszen feladata szerint a megszavazott, de még be nem hajtott birodalmi segélyekre kellett előre felvennie kölcsönöket. Geizkoflernek 1594 és 1603 között mintegy 12 millió rénes forintot sikerült ilyen módon előteremtenie. 1597-ben magyarországi főélésmesterré nevezte ki az uralkodó, amely tisztségéről 1601-ben mondott le. Allgemeine Deutsche Biographie. Auf Veranlassung Seiner Majestät des Königs von Bayern. Hrsg. durch die Historische Commission bei der Königl. Akademie der Wissenschaften. Leipzig 1876-1894. 8. Bd. 529.; Johannes Müller: Zacharias Geizkofler 1560-1607. Des Heiligen Römischen Reiches Pfennigmeister und Obrister Proviantmeister im Königreich Ungarn. (Veröffentlichung des Wiener Hofkammerarchivs 3.) Wien 1938. 3-80.; Ingomar Bog: Türkenkrieg und Agrarwirtschaft. Einführung in die Probleme der Heeresversorgung und der Kriegsfinanzierung vor allem in Österreich unter der Enns und seinen Grenzlandschaften im 16. und 17. Jahrhundert. In: Die wirtschaftlichen Auswirkung der Türkenkriege. Vorträge des 1. Internationalen Grazer Symposions zur Wirtschafts- und Sozialgeschichte Südosteuropas. Hrsg. Othmar Pickl. Graz 1971. 20-21.; Winkelbauer, T.: Ständefreiheit und Fürstenmacht, Teil Lim. 326-327. 24 Példa erre az 1597. esztendő, amikor is olyan lassan érkeztek meg a keresztény seregek, hogy a hadműveleteket augusztusban tudták megkezdeni, és időhiány miatt csak Pápa ostromára és visszafoglalására futotta erejükből. Pálffy Géza: A pápai vár felszabadításának négyszáz éves emlékezete 1597-1997. Szerk. Hermann István. Pápa 1997. 63-77.