Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Pál Judit: Karrier a „tudatlanság földén". Egy főúri kliens a 18. század közepén Kelet-Magyarországon VI/1407

EGY FŐÚRI KLIENS A 18. SZÁZAD KÖZEPÉN KELET-MAGYARORSZÁGON 1445 volna meg olyan fiatalon, ő lehetett volna a magyar irodalmi újjászületés megindítója. Úgy tűnik azonban, hogy az alkotó embernek valóban respektusa volt előtte, hiszen egy ismeretlennek a következőket írta: „mivel látom, Kegyelmednek jó a pennája, én pedig az olvasott és örömest író emberekben igen gyönyörködöm", szeretné megismerni az illetőt.199

Károlyi Ferenc halála után fia, Antal vette át a nyomda fenntartását. 0 az ungvári és nagyváradi kerület iskolai főigazgatója is volt, és ebbeli minőségében több könyvet teljes egészében saját költségén adott ki, többek között az egészségügyi nevelésről, a hazai ásványvizekről stb.200 Zanathy 1782 karácsonyán az üdvözlet mellett felhívta patrónusa figyelmét, hogy még a múlt nyáron nyújtotta be „az általam magyar nyelvre fordíttatott Énekek Énekét", akkor azonban Károlyi „változó egészségben létele miatt" azt csak páter Farkas vette kezéhez. „Ezen kis könyvnek azért revisióját s azután kinyomtattatását Excellenciádtúl esedezve kérem" - írta.201 1785 nyarán ismét alázatosan kéri, „mivel az ittvaló könyvnyomtató már Kszenofonnak nyomtatását elvégezte", parancsolja meg Károlyi, „hogy az én Canticumom is, amelyet Excellenciádnak alázatosan felajánlottam volt, vétettessék nyomtatás alá."202 Néhány évvel később a 72 éves öregember ismét patetikus szavakkal fordul patrónusához könyve kinyomtatása érdekében: „Még az 1782-dik esztendőben fordítottam valamely munkát, és azt mind Excellenciádnak, mind méltóságos Grófné Asszonyom ő Excellenciájának, mind pedig méltóságos gróf Károlyi József úr ő Nagyságának felajánlottam. A munka már a próbatüzet mind a budai Universitásnál, mind a méltóságos egri püspök úr ő Excellenciájánál kiállotta, s nincs már egyéb annak világosságra jövetelének nagyobb akadálya, hanem hogy nincs ki azt költségével a szükséges sajtó alá bocsássa. Haldoklik már Kegyelmes Uram Hazánkban a magyar szó és még a törvényes székben ülők is azon rettegnek, mi módon maradhat meg önnön unokáiknak a régi magyar nyelv. Azon könyv magyar nyelven készíttetett és oly állapotban, amely az olvasót nem csak az anyai nyelvben fenntarthatja, hanem még lélekben is boldogulásrajuttathatja. [...] Meghalok ugyan Kegyelmes Uram én is, meghal Excellenciád is, de ami a megholtakat elevenségben fenn fogja tartani, Excellenciátok híre és neve fog ezen munkának kinyomtattatásában — míg azon kinyomtattatandó könyvek csak darabjaikban láttatnak is — emlékezetnek köve lenni és fennmaradni."203 Levelében jól megfigyelhető egy három évtized alatt fokozatosan végbement mentalitásváltozás, valamint a magyar nyelv szerepének felértékelődése, nyilván elsősorban II. József nyelvrendeletének következtében. Ezt az Avrillon francia művéből való fordítást Zanathy Károlyi Antalnak ajánlotta, de azt a szívhez szóló szavak ellenére végül soha nem nyomtatták ki.204 199 Uo. 51-52. 200 Uo. 54-55. 201 Zanathy József Károlyi Antalnak, Károly, 1782. dec. 26. MOL P 398, Nr. 82052. 202 Zanathy József Károlyi Antalnak, Károly, 1785. jún. 23. MOL P 398, Nr. 82054. 203 Zanathy József Károlyi Antalnak, Károly, 1786. jan. 12. MOL P 398, Nr. 82055. 204 Eble G.:

Egy magyar nyomda i. m. 37. A szóban forgó mű teljes címe: „Az üdvösségét szerető léleknek számadása, vagy is az esztendőnek minden napjaira különössen kirendelt Elmélkedések". Eble szerint a kézirat végül a nagykárolyi piarista tanítórend könyvtárába került.