Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Pál Judit: Karrier a „tudatlanság földén". Egy főúri kliens a 18. század közepén Kelet-Magyarországon VI/1407

1446 PAL JUDIT A magyar nyelv kihalásával való fenyegetés a 18. század közepe magyar irodalmának egyik közkedvelt toposza volt. Zanathy valószínűleg ismerte korának — nemcsak katolikus kegyességi — irodalmát. De ahogy Hopp Lajos írta: „A retorika puszta ismeretétől azonban senki sem válhatott igazi levélíróvá. Tollforgató kedv, stíluskézség, nyelvi fantázia, írói érzék, műveltség, tehetség s nem utolsósorban megfelelő gyakorlat és rendszeres levelezési lehetőség, valamint az iskolás szabályokon túlnövő levélíró egyéniség is kellett hozzá."205 Zanathynak irodalmi műveltsége ellenére sem voltak túl kimódoltak levelei, nem követte szolgai módon a retorikai sémákat.206

Leveleire a késő barokknak és a korai felvilágosodásnak ugyanaz a keveréke jellemző, mint például Barkóczy Ferenc egri püspök körére, akivel a Károlyiak révén maga Zanathy is kapcsolatban állt. Leveleiben többször említette a nála tett látogatást. Úgyszintén a korban nagyon divatos sztoicizmus szelleme hatotta át leveleit. Boethius De consolatione phüosophiae című munkáját éppen 1757-ben Barkóczy bíztatására fordították le magyarra. „Ez a vallási indíttatású magyarnyelvűség is része a kora felvilágosodás nyelvi törekvéseinek, egy kis erecske, mely azonban az 1772 utáni nemzeti nyelvi program folyamába ömlik" - írta a korszak egyik kutatója.207

Barkóczy és köre szellemi légkörének meghatározó jelenségeit - nevezetesen a katolikus ortodoxiát, a rendi-nemesi szemléletet, a sztoicizmust és az anyanyelvi törekvéseket - mind megtalálhatjuk Zanathy leveleiben is. Zanathy családja és utódai Zanathy utolsó levele halála előtt mintegy három hónappal kelt patrónusához.208

II. József idejében az akkor alakult új alsó fokú törvényszéken ülnöki állást kapott, ez viszont állandó nagykárolyi lakást feltételezett. Utolsó levele tele van antik, mitológiai hasonlatokkal, valamint a Károlyi-házhoz való hűségének bizonyításával. Hivatala folytatása végett egy házat kért Károlyban. Levelében röviden sorsát is összefoglalta: „Az Isten különös igazgatásábúl életemnek 72-dik esztendejét élem, s 42-dik esztendeje foly, hogy a méltóságos Károlyi háznak kenyerét eszem, és noha annyi esztendők alatt rajtam holmi történetek estének is, de az ellenkező tusakodások miatt soha le nem roskadtam. Most vénségemben, amidőn már nyugodnom kellene, újra ezen nemes vármegyében is felállíttatott subalternum judicium tagjai között széket-ülővé tétettettem [...] Fiaimra Kegyelmes Uram támaszkodnom nem lehet, mivel az itt lakos hivatalban lévén, s hozzá sok ember járván, csendességben nála dolgozni nem lehet. A második pedig hírem nélkül bogár után indulván, vénségemnek gyásza inkább, mint öröme, azon cselekedete miatt. Hanem vagyon egy jól nevelt menyecske lányom, aki minek utána a gyermeki észbűi kinőtt, azon időtűi fogva özvegyi 205 Hopp Lajos:

A magyar levélműfaj történetéből. In: Irodalom és felvilágosodás. Tanulmányok. Szerk. Szauder József -Tarnai Andor. Bp. 1974. 522. 206 Vö.

Hargittay Emil; Régi magyarországi misszilisek retorikai elemzése. In: Levél, író, irodalom. A levélirodalom történetéről és elméletéről. Szerk. Kiczenko Judit - Thimár Attila. Piliscsaba 2000. (Pázmány Irodalmi Műhely. Tanulmányok) 22-31. 207 Bitskey István: Barkóczy Ferenc, az irodalmi mecénás. In: Irodalom és felvilágosodás i. m. 358. 208 Zanathy 1788. április 9-én halt meg Nagykárolyban.