Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Pál Judit: Karrier a „tudatlanság földén". Egy főúri kliens a 18. század közepén Kelet-Magyarországon VI/1407

1440 PAL JUDIT össze annyi utalás történik, hogy a vármegye az úrbéri ügyben „szelíd pennával" felelt, de „Hazánk törvényeihez képest folytatjuk az olyaténi dolgokat."172 Nem lehet tudni, hogy mi történt Zanathy és patrónusa között. Nem volt eredményes a bécsi út, vagy később következett be valami, ami az elhidegülést okozta. Azt sem tudjuk pontosan, mikor hűlt el a kapcsolat, mivel Bécsből hazatérve, a személyes találkozások következtében nyilvánvalóan nem leveleztek egymással. Zanathy háttérbe szorulása ugyanakkor összefüggésben lehet a Károlyi-uradalomban éppen 1760-ban bevezetett bürokratizálódás felé mutató újításokkal is, vagy talán Gáspár Sándor plenipotentiariusi megbízásával, aki 1760 után egy időre átvehette főhősünk szerepkörét. 1760 februárjában Zanathy a megélhetés nehézségeire panaszkodott, és három árvájára is hivatkozva fizetésemelést kért a vármegyétől, azaz Károlyi Antal főispántól: perceptori hivatalát 12 éve látja el, „méltóztassék Nagyságod vagy ebbűl megkönnyebbíteni, vagy ha mit nem reménlek, más terhet viselő subjectum nem találtatnék, nékem kegyesen jobb fizetést rendeltetni, mert 300 f(orintok)kal nem képes élnem."173

1760 augusztusában Püspöky István jelentette Gáspár Sándornak, hogy „ma az Károlyi urak papság ebéden voltának nálonk és Zanathi uram is."174 A kapcsolat azonban Zanathy és a Károlyiak között — bár kisebb intenzitással — továbbra is fennmaradt. Közben a kliens néhányszor személyesen is „udvarolt", Károlyinét is meglátogatta, máskor elnézést kért, hogy a gróf elutazása előtt nem tudott elbúcsúzni, de hidegleléssel feküdt. 1766 őszén protekcióért fordult Károlyihoz: „Szeméremmel írom ugyan ezen paragraphussát levelemnek", de kéri, hogy vagy az ülnöki vagy a provinciális commissariusi hivatalra, „méltóztassék Nagyságod Méltóságos Cancellarius uraknál érettem magát kegyesen közben vetni s személyemet hathatósan commendálni, tudom Nagyságod kegyes recommendatiója mindenekét felyül haladja." „Nékem mindegy volna akármelyik, mert mindeniknek elviseléséhez Isten segedelmével vagyon bizodalmam, és nem is azért jelentem Nagyságodnak, mintha meguntam volna a notariusságot" - tette még hozzá.175 Érdekes az a megjegyzése, hogy „ismerősöm olyan nincs, kire bízzam". Zanathy néhány évvel korábban Bécsben és Pozsonyban otthonosan mozgott és tárgyalt, sok hivatalnokot megismert. Ezekben a kapcsolatokban azonban ő „csak" mint Károlyi megbízottja szerepelt, saját maga számára — úgy látszik — ezeket nem tudta igénybe venni és kamatoztatni. És valószínűleg megfelelő anyagi háttere sem volt, hogy kérését „discretióval" alátámaszthatta volna. Törekvése a nagyúri támogatás ellenére sem járt sikerrel, mivel egy hónappal később rezignáltán írta: „De csak úgy vélekedem én Méltóságos Uram, hogy az én szerencsém csak virágzani szokott, gyümölcsözni pedig nem szokott. Sed fiat voluntas Dei!"

176 A következő esztendő elején, miközben Károlyinak gratulált titkos tanácsosi kinevezéséért — „kívánván szívesen, hogy ezen grádics által magosba is hovahamarabb emelje" személyét Zanathy József Károlyi Antalnak, Szatmár, 1767. jan. 28. MOL P 398, Nr. 82011. Zanathy József Károlyi Antalnak, Károly, 1760. febr. 28. MOL P 398, Nr. 81997. Püspöky István Gáspár Sándornak, 1760. aug. 20. MOL P 398, Nr. 60634. Zanathy József Károlyi Antalnak, Szatmár, 1766. okt. 16. MOL P 398, Nr. 82003. Zanathy József Károlyi Antalnak, Szatmár, 1766. nov. 23. MOL P 398, Nr. 82001.