Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Pál Judit: Karrier a „tudatlanság földén". Egy főúri kliens a 18. század közepén Kelet-Magyarországon VI/1407

EGY FŐÚRI KLIENS A 18. SZÁZAD KÖZEPÉN KELET-MAGYARORSZÁGON 1441 „az én különös szerencsémre" —, visszatért az ügyre, mintegy belenyugodva, hogy immár örökre a vármegye tisztviselője marad: „ámbár mások nyerték azon hivatalokat, a szerencsével nem viszálkodom, Excellenciád és vezérlése alatt levő n. vármegyéjében lévén nekem tisztességes kenyerem."177 Közben szorgalmas munkája ellenére hiánya támadt,178

és ennek megfizetése meghaladta erejét. Egyetlen támaszát ismét Károlyiban látta. Hozzá fordult 1767 decemberében: „Sorsomat, miben legyen, a gyűléskor is kegyelmesen értette Excellenciád", majd vázolta a megoldást: februárban letesz ezer forintot, majd évente a többit. Hogy ki tudja azonban gazdálkodni a pénzt, és fiait tisztességben felnevelhesse — „legfőbb célom, hogy annak kifizetésére s gyermekeim nevelésekre gyarapodhatnám" — Tótfaluban kért egy zálogbirtokot Károlyitól. „Azt ugyan megvallom, hogy érdemembűi nem kérem, mivel régentén úgyis az érdemrűl nem sokat tartottam, s érdemem nincsen is, s vénhedvén naponként, jövendőbéli érdemeimet sem ígérhetem, egész oszlopom ezért csak Excellenciádhoz s minden méltóságos véreihez nyújtott s ezután is mutatandó hűségem s az Excellenciád hozzám eddig is járult kegyelme. Ha ugyan fiaimat úgy esküdtethetném fel a magamban levő hűségre, mint Asztrubál Hannibálját, azokat áldoznám s áldozom helyettem Excellenciádnak."179 E megfogalmazás a barokk retorika szép példája, bár korántsem biztos, hogy pusztán retorikai gyakorlatról van szó. Zanathy művelt ember volt, sokat olvasott, valószínűleg leveleskönyveket is forgatott, levelei általában gondosan, jó stílusban vannak megírva. A szóvirágok mögött azonban nem kell feltétlenül képmutatást látnunk. Sorsa annyira összefonódott a Károlyi-házzal, hogy a hűséget valószínűleg komoyan gondolta. Retorikai fordulatok és valódi érzelmek nem zárták ki egymást a korban, ahogy erre a már idézett Heiko Droste is rámutatott tanulmányában.180 A hűség mellett azért a gazdaság, illetve a gazdaságosság szempontjaira is hivatkozott. Láthatóan jobb gazdának tartotta magát, mint amilyen környezete volt a kelet-magyarországi elmaradott viszonyok közepette. Úgy vélte tehát, hogy nála jobb kézben lenne a birtok: „Gyarapodnám pedig, ha azon helységbéli gazdaságomat magam felföldi geniusom szerént folytathatnám: Porbúi embert teremtene Excellenciád, ha fiscalisának de relictorie parancsolván, azokat kegyesen nékem resignáltatni méltóztatnék, s el is romlik különben azon helységnek határa s leginkább erdeje, hanemha Fekete uramék és azoknak határt s erdőt vesztegető subhypotecariusai, kik vadnak vagy 7 darabbúi állók, általam ki nem fizettetnek." De inkább nem is kell az egész, csak meg ne bántsa — tette hozzá — ő, aki „első ismeretségétül fogva hív tisztelője volt, s élni és halni is azon hűségben kíván."181 177 Zanathy József Károlyi Antalnak, Szatmár, 1767. jan. 28. MOL P 398, Nr. 82011. 178 A hiánymintegy 6000 forintra rúgott. Az ellenőrzés 1767 januárjában következett be. Szuhányi László alispánerről úgy számolt be, hogy Zanathy a „Stob házra" tett költségekkel együtt 29 ezer forintról elszámolt, de sok tételnél „mivel authentica nélkül való instrumentumokkal liquidáltatott", nem fogadták el. Szuhányi László levele Károlyi Antalnak, Károly, 1767. január 10. MOL, P 398, Nr. 72.472. 179 Zanathy József Károlyi Antalnak, Szatmár, 1767. dec. 20. MOL P 398, Nr. 82006. 180 Droste, H.: Patronage i. m. 181 Zanathy József Károlyi Antalnak, Szatmár, 1767. dec. 20. MOL P 398, Nr. 82006.