Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Pál Judit: Karrier a „tudatlanság földén". Egy főúri kliens a 18. század közepén Kelet-Magyarországon VI/1407

1438 PAL JUDIT alig fogok, az incassált pénzt más olvassa fel előttem."155 Novemberben pedig jelezte, hogy a katonákat már beköltözteti a „stabiális házba", ekkorra tehát már készen állt három szoba a parancsnok és az újoncok számára.156 1760-ban még mindig Szatmáron lakott, mert februárban arra panaszkodott, hogy az ár­vizek miatt nem tud hazamenni Nagykárolyból.157 1761 decemberében azonban már múlt időben beszélt szatmári lakásáról.158 Ennek ellenére úgy túnik to­vábbra is itt lakott, vagy legalább is szatmári házát később is megtarthatta, hi­szen az 1760-as évek végén is legtöbb levele Szatmárról íródott. Átköltözése a vármegyék székhelyeinek megszilárdulásával állhat összefüggésben. Végül Szat­már vármegye végzésére és Károlyi parancsára 1772 végén költözött át végérvé­nyesen Nagykárolyba. Ahogy ekkor írta: „Én kegyelmes uram már károlyi lakos lévén, élek, s ha mi olyasok esnek, Excellenciádat alázatosan tudósítani szeren­csémnek tartom."159 Szolgálataiért a megyebeli Dobon zálogbirtokot is kapott a Károlyiaktól. 1759 elején még Bécsből jelezte, hogy megváltana egy zálogbirtokot Szamosdo­bon, „általjárásom commodumáért, de mely szamár valék, cessiót Nagyságodtúl nem vettem", ezért március elején elküldte az iratot aláírás és pecsét végett.160 Majd hozzátette: „Többet kérnék ugyan, ha mernék, de nem örökben, hanem csak zálogban, és nem pro fidelibus tantum servitiis, mert azzal míg élek, úgyis tartozom, hanem ha azon Dobot mellette levő tagyi praediummal in 3000 fl-nis nékem inscribálná Nagyságod, azért venném gratiául, hogy possessionátussá lennék, ut pro me et pro rebus Karolyianis haberem vocem in capitulo. Ha falut építenék rajta, Nagyságodnak épülne. De ez olyan, aki ha Nagyságodat bántaná, inkább menjen örökös feledékenységnek tengerében", és őt e tervért ne gondolja „interessatusnak" lenni.161 Áprilisban megköszönte a dobi kúria iránti cessióját, már keze alá vette, és reményét fejezte ki, hogy amikor visszakerül Károlyihoz, jobb sorsban lesz, mint most, „de legalább hajövök s megyek Károly felé, lészen fejemet hol hajtanom, s Nagyságodnál is, midőn belé fog szállani, dicséretet ér­demlek."162 A másik kérésére úgy túnik, nem érkezett kedvező válasz, mert erről többé nem esett szó a levelezésben. Zanathy esetében tehát még a 18. század közepén is hivatali és magántevé­kenység alig különült el egymástól, a hatáskörök úgyszintén nem voltak elhatá­rolva. A birtok, de a vármegye irányítása is még hosszú ideig „kézi vezérlésű" maradt. A személyes kötődések, a bizalom volt a döntő kritérium a feladatok ki­osztásánál. Ezt mutatja Zanathy furcsa hatásköre: bár hivatalosan nem tartozott a Károlyi-uradalom személyzetéhez, mégis az uradalmi tiszteket „admoneálja". Ennek következtében beszámolt, hogy az inspector inkább lemond Porcsalmáról, 155 Zanathy József Károlyi Antalnak, Szatmár, 1759. márc. 9. MOL P 398, Nr. 81987. 156 Zanathy József Károlyi Antalnak, Károly, 1759. nov. 14. MOL P 398, Nr. 81989., ill. 1759. nov. 9. Nr. 81990. 157 Zanathy József Károlyi Antalnak, Károly, 1760. febr. 28. MOL P 398, Nr. 81997. 158 Zanathy József Károlyi Antalnak, Károly, 1761. dec. 23. MOL P 398, Nr. 81999. 159 Zanathy József Károlyi Antalnak, Szatmár, 1773. Jan. 10. MOL P 398, Nr. 82033. 160 Zanathy József Károlyi Antalnak, Szatmár, 1759. márc. 2. MOL P 398, Nr. 81988. 161 Uo. 162 Zanathy József Károlyi Antalnak, Szatmár, 1759. ápr. 22. MOL P 398, Nr. 81986.

Next

/
Thumbnails
Contents