Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pál Judit: Karrier a „tudatlanság földén". Egy főúri kliens a 18. század közepén Kelet-Magyarországon VI/1407
EGY FŐÚRI KLIENS A 18. SZÁZAD KÖZEPÉN KELET-MAGYARORSZÁGON 1437 Károlyi Ferenc halála után több mindenről kellett intézkedni. A temetést is nagyrészt ő intézte, és ezzel összefüggésben a cselédek elbocsátását is javasolta, ami nagy felzúduláshoz vezetett: „mi a temetéshez lassan-lassan készülődtünk, hogy midőn Nagyságod érkezik is, legyen valami ennivalónk, bárcsak hamar lenne, ezt a sok cselédet bocsátanánk szárnyára, a verebek is most kelnek majd szárnyokra, ne ennék haszontalan a kenyeret, s ne szednék a fizetést, de az Nagyságoddal teendő accordára is szükségünk leszen, tudjuk mit adjunk Nagyságodnak s mivel gazdálkodhassunk."149 A cselédügynek végül érdekes fejleménye lett: „Itt olyan lárma vagyon a cselédek között, hogy le nem írhatom, minden ember búcsúzik, elmenvén híre, hogy Nagyságod magyart absolute nem kíván tartani szolgalatjában, hanem csak németet: várom Nagyságod tudósítását, kik s minéműk értessenek, magyarok megmarasztandók, és kik helyébenjönnek német cselédek, mert kocsis, forreiter, mind szakács, inas, kukta mind el akarnak széllyedni, aki nagy lármát tenne ezen a földön levő magyarok előtt."150 Erre ismét valamilyen megoldás kellett, ahogy írta, a cselédek iránt nem tehetett ilyen hamar „projectumot", de „pajtás Rátz Demeter urammal közlöm és az jövő postán udvarlok."151 Közben valamilyen „gaz költemény" is született, amelyen Károlyi felindulhatott, mert így csillapította: „nem érdemli azon gazember, hogy a nap reá süssön, s azért is árnyékban tetetem, csak reá találhassak, mihelyt Károlyban megyek. De egyébiránt is midőn Károlybúl eljöttem, felszóval declaraltam a cselédek előtt azon költeménynek csak valami rossz embertűi lett származását, és in specie a kocsisnak szólván, mondottam: Fiam ugye te a trombitát nem fogod a Grófnak fúni, Te ugye nem hegedülsz, te nem fogsz a Grófnénak szoknyát varrni, ellenben az a becsületes német szolga nem tud hajtani, cipót nem süt a Grófnak [...], és így capacitaltattak is benne."152 Úgy tűnik, Zanathy nagyjából átlátta az egész Károlyi-birtok ügyeit, és mindenre gondja volt, tanácsokat osztogatott, hol a „Kokán villongóban levő föld iránt", hol a csongrádi birtok és a sági jószág kapcsán, ahonnan ki lehetne fizetni a Vattayakat. Ám a kliens szerint túl borsos árat kérnek érte, de ennél is fontosabb a „János úr dolga, ki az mint hallom, a Muszkva követtel beszél feleségestül és a karlovici vladikával, tartok tőle számot, sem jószágot nem vehetünk rajta."153 1759-ben Nagykárolyban keresett magának házat. Amit ajánlottak, azt drágának találta, de „hogy közelebb a templomhoz és gyermekeimnek is az oskolához, csupán azért kapnék rajta."154 Ekkor már leveleiben jóformán semmilyen utalást nem találunk Szatmárnémetire, teljes gőzzel a Károlyi család, illetve Szatmár vármegye ügyeit intézte. Mindössze egy utalás van 1759. március elejéről: „én itt a várost csonkán-bonkán ma és tegnap restauráltam, szép csendesen ment minden dolgunk végben, soha ilyen nyomorék nem voltam, öszvedagadozott kezeimmel 149 Zanathy József Károlyi Antalnak, Károly, 1759. ápr. 2. MOL P 398, Nr. 81982. 150 Zanathy József Károlyi Antalnak, Károly, 1759. febr. 22. MOL P 398, Nr. 81978. 151 Uo. 152 Zanathy József Károlyi Antalnak, Károly, 1759. márc. 13. MOL P 398, Nr. 81983. 153 Zanathy József Károlyi Antalnak, Szatmár, 1759. ápr. 22. MOL P 398, Nr. 81986. 154 Zanathy József egy bizonyos Zsigovényinek, Károly, 1759. jan. 9. MOL P 398, Nr. 81977.
