Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pál Judit: Karrier a „tudatlanság földén". Egy főúri kliens a 18. század közepén Kelet-Magyarországon VI/1407
EGY FŐÚRI KLIENS A 18. SZÁZAD KÖZEPÉN KELET-MAGYARORSZÁGON 1435 „törvénnyel impetáljon azon baguatelle pénzért."132 Kérte azonban, hogy „vékonyan" költsön, „mert szakadoz a cérna, ha igen megnyújtjuk."133 Nyáron Zanathy újra Bécsben volt. Ekkor Károlyi különféle birtokügyeit intézte, a levelekben szó esik az ecsedi és surányi uradalmakról, Nyíregyházáról és Tasnádról. Bécsből Pozsonyba is átment a Magyar Kamarához, sőt az is felmerült, hogy a kamara elnökéhez, Grassalkovich Antalhoz személyesen menjenek ki a közeli Komjátiba. Többektől is igyekezett információkat gyűjteni. Az egyik tanácsos szerint Tasnádot addig senkinek sem adják, amíg a kincstár meg nem szerzi a másik részét is. „Ez ugyan csak első felelete volt, de még rajta megyek, és valahogy valamiként lehet, jobb választ igyekezünk tőle venni"- tette hozzá.134 Ezen ügy intézése során kulcsszerep jutott Nagy István referendariusnak és egy Bernáth nevű ágensnek. Zanathy megkönnyebbülve írta, hogy megjött Nagy István, nála ebédelt, „s kibeszéllettem nála magamat". Ebédre elvitte hozzá a listát az ecsedi uradalom falvairól, köztük azokat is, amelyek nem Károlyi birtokában voltak, de az erdélyi fejedelmek donatiójában benne voltak, ezért Zanathy szerint méltán igényt tarthatnak rájuk. Nagy hajlott volna rá, de „azon beszéd és informatio vagyon a dicasteriumon, hogy ha azon faluk mind belé tetetnek a donatióban 4 vármegye talán revoltára fakadna azon a földön."135 A kliens azzal érvelt, hogy ha Károlyit törvényesen beiktatják, szabad mindenkinek törvényesen contradicálni, aztán a királyi tábla eldönti, hogy igazuk van-e vagy sem. így most tisztázni lehetne a falvak helyzetét, különben „soha se fiscus, se más nyomokba nem fog akadni azon jószágoknak." Tasnád mezőváros ügye sem volt egyszerű, mint írta: „csak tegnap akadhattam útban, hol zörgessek, ezek az emberek itt csak a szíját húzzák az orgonának, billegetni nem tudják." Két tanácsos is ígéretet tett, hogy az övék lesz a birtok. A kancellárral is „okosan szólt".136 Nagy Istvánnál különben többször ebédelt, és ő volt legfőbb segítője. Több értékes tanácsot is adott a farkasdi rév és az ecsedi uradalom dolgában. Bernáth ágens javaslatára „200 aranyat nem ártana" adni neki most előre; erre Zanathy megjegyezte: „apját és annyát Melchisedeknek segítségül veszem, meglátom nyerhetem-e az abbatiát?"137 Arra is felhívta Károlyi figyelmét: „Ha az Erdélyi Director úr odamegyen temetésre, csak éppen kezét nem kell csókolni", „hogy az opiniót a dézsma és Tasnád iránt jól adja, mivel mindenek esze szerént attúl függ a dolog, jól lévén capacitálva mind Dietrich, mind Kempf referendariusok." A kamarai elnökkel kapcsolatban pedig megjegyezte: „mert bajos a nagy és olyas urakkal való correspondentia, az ujjamat adnám, s ne talántán az egész kezemet elkapnák."138 Többször is kért különböző iratokat, mert attól tartott, a kamaránál „fogják restelleni kibocsátását az 132 Zanathy József Károlyi Antalnak. Eger, 1759. febr. 10. MOL P 398, Nr. 81991. 133 Uo. 134 Zanathy József Károlyi Antalnak, Bécs, 1759. júl. 5. MOL P 398, Nr. 81994. 135 Zanathy József Károlyi Antalnak, Bécs, 1759. júl. 9. MOL P 398, Nr. 81992. 136 Uo. 137 Nyilván vesztegetésről van szó. Melkisédek az Ószövetségben szereplő jeruzsálemi király és pap, aki megáldotta Ábrahámot és tizedet vett tőle. 138 Zanathy József Károlyi Antalnak, Bécs, 1759. júl. 11. MOL P 398, Nr. 81993.
