Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pál Judit: Karrier a „tudatlanság földén". Egy főúri kliens a 18. század közepén Kelet-Magyarországon VI/1407
1426 PAL JUDIT tájakor Szatthmári Sámuel és Szennyes Pál hozzám jöttek a confluait nép nevével, kérdezvén ki parancsolatjábúl építtetem és hogy desistállyak a munkálódtatástúl kérvén, míg ők Felséges Asszonyunkhoz recurrálnak s az épületbűi származandó károkat detegállyák. Én feleltem, hogy mint bíró a Felséges M. Kamara parancsolatjához tartván magamat, mivel a városnak semmi költségébe nem részesül a munka, építtetem, s mint pedig bíró Excellenciád kegyelmes parancsolatjábúl, és így ezen két parancsolatok erejének inhaerealván, nem desistálok, azon éjtzaka csendesség volt az egész városban. 29-én regvei a templombúi kijővén említett református uraim Szatthmári uram háza előtt, respective és a városháza előtt újra 9 óra tájban öszvegyűltek, jártak-költek, tandem 10 óra tájban circiter 200-an ásókkal, kapákkal és más eszközökkel öszverohanván nagy kiáltással az épülethez mentek seregesen, a kőmíveseket elkergették és az napszámosokat, circiter 3 fél óráig tartó idő alatt a fundamentumokat egészen bevágták, az 3 ölnyire ásott kutat betöltötték, a tégláknak 2 vagy 3 sor rakását kihányták és az szegeletkövet is egészen kivették, mocskos szókkal s szidalmakkal, mondván, vésd ki, vésd az ilyen adtát, keresd meg benne a Bíró anyját és az Oberst Lieutenent lelkét. A szegeletkövet aztán a városházához vitték seregestül, de a catholicus nótárius őket nem admittálván s a város kulcsát oda nem adván, az mint hallatik Szatthmárihoz vitték, s ott sem admittáltatván, a Komáromi házhoz vinni akarták, de ugyancsak hozzám s házamhoz hozták oly furiával, hogy soha azt nem reménlettem volna. Nálam lévén éppen P(ater) Superior a lárma közt, én mivel benedicalva volt, nem acceptáltam, hanem ő Atyasága cum intestatione a kezéhez vette, s a templomban vagyon, hogy a benne lévő F(elséges) Asszonyunk monetai és holmi reliquiák ne profanáltassanak jobban-jobban." Véleménye szerint azonban: „ha ez a népnek most elengedtetik, nem lesz jó belőle, bár a tavaly nyári is ne engedtetett volna meg." Biztos benne, hogy a kamara elnöke „nem hallgathatja el maga camarája parancsolatja ellen tett rugoldozásit." Ekkorra már a kárt is felmérte: 13000 tégla, 35 szekér homok és mész ment veszendőbe, valamint a kőművesek munkája.83 A rövid kis beszámolóból szépen kibontakozik a többsíkú konfliktus néhány összetevője. A legszembetűnőbb a református-katolikus ellentét, amely a szimbolikus cselekvések szintjén is megnyilvánult: a megszentelt alapkő kiásása, magának a megszentelés aktusának durva kigúnyolása, amely ellenkezett a kálvinista hitelvekkel, a kővel való vonulás, ennek profanálása stb. Az azonban, hogy a németi részről való reformátusok nem voltak szolidárisak, mutatja a két városrész közötti ellentéteket.84 Zanathy az előző bírót, Szatmárit tette felelőssé a történtekért. Szatmári eszerint — a pénzügyi vizsgálat ellenére — bírta a református többség bizalmát. A régi elit, akiket a hatalomból kiszorítottak (a két legfontosabb funkció, a bíró és a jegyző tisztsége a katolikusok kezében volt), állt az elégedetlenség élén. Ebből arra is következtethetünk, hogy a tanácsban — bár elvileg többségben voltak —, nem tudták érdekeiket érvényesí-83 Zanathy József Károlyi Ferencnek, Szatmár, 1755. ápr. 30. MOL P 398, Nr. 81960. 84 A két városrész közötti ellentétek már az egyesítés után rövid idővel felszínre kerültek és a 18. század folyamán többször konfliktusba torkolltak. Az okok között megemlíthetjük a két városrész vagyonának ellenőrzését, a város vezetésébe való beleszólás mértékét stb.
