Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Pál Judit: Karrier a „tudatlanság földén". Egy főúri kliens a 18. század közepén Kelet-Magyarországon VI/1407

EGY FŐÚRI KLIENS A 18. SZÁZAD KÖZEPÉN KELET-MAGYARORSZÁGON 1411 A hosszú és gyakori távollétek ellenére személyes kapcsolataik révén a főnemesek továbbra is befolyásolni tudták a vármegyei politikát.20

A Dunától keletre élő köznemesek „a familiárisi, kliensi kapcsolatokat középső szinten sem vethették le. Birtokos voltuk nem elégítette ki őket: politikai-közéleti tekintélyre áhítoztak, és ezt csak feletteseik jóváhagyásával elnyert táblabírói, szolgabírói »munkakör« biztosíthatta."21

A gyengén jövedelmező kisbirtok nem kínált elégséges megélhetést, ezért volt fontos a közfunkció gyakorlása, amely révén tekintélyre és/vagy pluszjövedelemre tehettek szert. Szíjártó István tette fel nemrég megjelent könyvében a kérdést: „De hát konkrétan kik is irányították a vármegyét?" Szíjártó Somogy vármegyei esettanulmányai kapcsán úgy véli, hogy a jómódú birtokos köznemesség önállóságát a nagybirtokos arisztokráciával szemben már jóval korábban tetten lehet érni, mint a század vége, szerinte már az 1730-1740-es években is, és tagjaik a 18. század közepére már szilárdan kezükben tartották a vármegyét.22

Ez nem jelenti azonban azt, hogy a nagybirtok teljesen elvesztette volna befolyását a megyében. A birtokos köznemesség önállósulásának egyik útját éppen a nagybirtok helyi képviselete — és saját maga számára való kiaknázása —jelentette; ez az út azonban Szíjártó szerint a század második felére lezárult, már csak a kisebb vagyonú nemeseknek kínált pályát, ám nem biztosította a vármegyei elitbe való felemelkedést.23 Még igen sok kis léptékű elemzés szükséges ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk a 18. századi helyi szintű hatalomgyakorlás mechanizmusairól, a regionális különbségekről. A hatalomgyakorlás változásai fokozatosan átalakították a társadalmi-kulturális intézményeket is, így a patrónus-kliens viszony sem maradhatott érintetlenül: ez már nem ugyanaz a familiárisi viszony volt, mint a 17. században. A továbbiakban ennek a patrónus-kliens viszonynak egy példáját mutatom be a 18. század közepéről Kelet-Magyarországról, nevezetesen Szatmár megyéből. A helyszínek: Szatmár vármegye és Szatmárnémeti szabad királyi város Magyarország északkeleti része, így Szatmár megye is különösen megszenvedte a 17. század háborúit és polgárháborús állapotait, valamint főleg a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc (1703-1711) pusztításait. A kurucok mellett legtovább kitartó vidék siralmas állapotban volt a szatmári béke megkötésekor, ezután viszont itt is hosszú békés időszak következett. A népesség jelentősen növekedett, ebben meghatározó része volt Károlyi Sándor telepítéseinek is. A német telepesek érkezése azonban nem csak a részben elpusztult településhálózat újjáéledését segítette elő, hanem hozzájárult a megye etnikai, nyelvi, vallási és kulturális sokszínűségének erősítéséhez: a túlnyomórészt református 20 Kovács

Ágnes: Néhány szempont a XVIII. századi magyar arisztokrácia politikai szerepének kutatásához. In: A Habsburgok és Magyarország a XVI-XVIII. században. Szerk. ifj. Barta János. Debrecen 1997. 60-61. 21 Uo. 130. 22 Szíjártó M. I.\

i. m. 371-377. 23 Uo. 373.