Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Novák Attila: Ellenállás vagy önmentés? Adalékok az 1944es magyarországi cionista ellenállás problémájához I/143
Novak Attila ELLENÁLLÁS VAGY ÖNMENTÉS? Adalékok az 1944-es magyarországi cionista ellenállás problémájához* A második világháború után még oly evidensnek számító, és a kortárs történeti tudatba beágyazódó „ellenállás" történeti fogalma az utóbbi időkben világszerte komoly jelentésváltozáson ment keresztül. A hagyományos hős képét — aki általában „partizán" és fizikai erejével küzd a náci (vagy azokkal szövetséges) ellenséggel szemben — konkrétabb és a valósághoz közelebb álló megközelítések váltották fel. Különösképpen igaz ez a háború alatti cionista ellenállásra, melyről már igen sokan és sokat írtak, főleg Izraelben. A legújabb felfogás szerint (ez Yehuda Bauer izraeli történészé) minden, a zsidók életét mentő lépés ebbe a kategóriába tartozik, azaz: a bunkerek létrehozása, a tijul — a határokon át történő „kirándulás" (határátlépés) —, a menekítés, a menekülés vagy a Palesztinába történő kivándorlás, az alija céljával), a hamis papírok beszerzése és terjesztése, az arizálás (keresztény papírokkal való ellátás) mind-mind az ellenállás valamilyen formája, és csak a sor legvégén következik a fegyveres harc. Ez a jelentésmódosulás azért következett be, mert a varsói gettólázadáson és néhány más, kisebb felkelésen kívül a náci uralom alá került kelet-európai zsidóság nem viselkedett heroikusan, főleg nem Magyarországon, ahol az asszimiláció igen előrehaladt, és a zsidó sorsközösség máshol erősebben élő érzése elhalványult. Viszont még a hivatalos zsidóság (sőt a cionista vezetők is) sokáig reménykedtek a magyar uralkodó elit „nagyvonalúságában", abban, hogy ez a tragédia velük nem eshet meg. Ellenállónak lenni azt is jelentette, hogy az akkori „törvényességgel" kellett szembehelyezkedni - olyan körülmények között, amikor a törvények diszkriminatívak, s a természetjog szempontjából kifogásolhatóak voltak. Eme „törvényes törvénytelenség" elleni harc pedig közelebb hozta egymáshoz a Horthy-rendszer különféle dissent mozgalmait, a cionistákat és az egymással is „hadakozó" kommunista csoportokat. írásunk arra tesz kísérletet, hogy néhány probléma felvetésével tegye érthetőbbé a cionista ellenállás mibenlétét. Ennek az ellenállási mozgalomnak — hasonlóan egyes kommunista csoportokéhoz — két jellegzetessége is volt: a cionista mozgalom széles nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezett, és a mozgalmi tagok erős ideológiai elkötelezettséggel bírtak. E két tényező együttes jelenléte esélyt és célt adott a nehéz időkben. * A kutatómunkát a City University of New York „J. & O. Winter Fund" és a Mazsihisz támogatása tette lehetővé. *
