Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351
1396 SZ. SIMON EVA és a Muraközt, valamint a vasi területeket jelentette. Ez az 1579-ben igényterületként megjelenő zóna pontosan megmutatja a további hódítások tervezett irányát. De 1580-ban — Haszán hivatalba lépésének feltételeként való megjelenítése — már azt is jelzi, hogy a törökök 1575/76-tól kezdődő gyors terjeszkedése a Nyugat-Dunántúlon elakadt. A holtpontra jutás magyarázatául a kialakulófélben lévő új védelmi rendszer és az adóztatásnak az előbbitől függetlenül ható akciórádiusza egyaránt kínálkozhat. Érdekes ellentmondás az, hogy Haszán offenzív jellegű hászai a rá kiszabott feltételek ellenére sem kerültek közelebb az adóztatandó területhez.236 Magyarázatul talán az szolgálhat, hogy javadalmainak kiutalására még 1580 januárjában került sor. A tahrír-defter alapján a birtokok újraosztása pedig csak a 988. évben, azaz 1580 februárja után kezdődött meg. Azt azonban sajnos már nem tudhatjuk, hogy ezen a nagyon fontos ponton miként alakultak Haszán javadalmai. 1580 februárjával induló, töredékesen fennmaradtak tímár-defter meglévő részében ugyanis nem szerepelnek a szandzsákbégi hászok.237 Pedig a környéken ekkoriban már komoly aggodalomra okot adó események zajlottak, amelyek hírei a Portára is eljutottak. Az egyik ilyen első jel talán annak a különös térképvázlatnak a portai megjelenése lehetett, amelyet az a Kara Üvejsz budai pasa (1578-1580) juttatott el a szultáni udvarba, aki működése idején a magyarországi hódoltságot önfenntartóvá tudta tenni. A beglerbég 1580 májusa előtt a kanizsai védelmi övezet újonnan létrehozott erősségeiről készíttetett egy kémtérképet. Ennek diplomáciai hírszerzés segítségével megszerzett másolatát Joachim von Sinzendorf konstantinápolyi Habsburg-követ jóvoltából ismerjük.238 A perzsa háborúval elfoglalt oszmán legfelsőbb katonai vezetés talán ekkor még nem tulajdonított túl nagy jelentőséget a magyar végek problémáinak, ám néhány hónappal később az új budai beglerbég, Kalajlikoz Ali jelentéseire már biztosan kénytelen volt odafigyelni. 0 ugyanis már arról panaszkodott, hogy a magyarországi bevételek nem elegendőek a neki alárendelt és éppen megmustrálandó katonaság fizetésére.239 Az új információk birtokában a Portának nyilván át kellett gondolnia eddigi magyarországi stratégiáját. Egy másik mozzanat ugyanakkor az eddigi helyi hódoltatási elképzelések módosítását tette szükségessé. 1579 legvégén Andreas Kielman kanizsai főkapitány palánkkerítéssel megerődítette és strázsaházzá alakíttatta a törökök 236 Bayerische Staatsbibliothek, Cod. Turc. 138.; ÖNB Mxt. 597. fol 160. 237 Fekete, L.: Die Siyâqat-Schrift i. m. 402-423. 238 HHStA Türkei [Turcica] Kart. 43. Konv. 2. [1581. Jan.-Febr.J fol. 50. A térképet közli és rövid tanulmányban értelmezi: Pálffy Géza: Európa védelmében. Haditérképészet a Habsburg Birodalom magyarországi határvidékén a 16-17. században. Pápa 2000. 48. A szerző komoly határ menti kémtevékenységet feltételez a térkép készítésének a hátterében. A mappa azonban valószínűleg nem csak az 1570-es évek végének török felderítését dicséri, hanem magában foglalja az 1550-1560-as évek kiváló hírszerzésének eredményeit is. Rajta precízen szerepel például a Kanizsai mocsáron átvezető két átkelő, Mórichely és Újudvar rajza is, ugyan a helyek régi megnevezése nélkül. A mórichelyi átkelőt a „la noua Balanka" néven feltűntetett új bajcsai végháztól délre, míg az újudvari átkelőt a „Vierdeuar [sic!] nouo" felirat alatt jelöli, felhívva a figyelmet az új helyzetre és a veszélyekre. 239 Pálffy Géza: A magyarországi török és királyi végvárrendszer fenntartásának kérdéséhez. Keletkutatás (1995 tavasz) 63-64.
