Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Mária: Magyar-olasz kapcsolatok az első világháború után. Guidó Romanelli magyarországi küldetése (1919. május-november) I/103
140 SZABÓ MÁRIA kat; Magyarország, sőt a Duna-medence is kikerült az olasz politika homlokteréből; a békeszerződések előkészítésénél egyáltalán nem az etnikai, gazdasági, politikai, szociális stb. meggondolások a mérvadóak, honfitársainak pedig alig van kapcsolata a kemény feltételek enyhítéséért leginkább hadra fogható amerikai delegációval. Visszaemlékezésében fájón jegyzi meg: a Párizsba érkező magyar békedelegáció számított az olaszokra, de csalódnia kellett.176 Csak február elején, amikor londoni útját követően visszatért Rómába jelentkezett új szolgálati helyén, a 3. nehéztüzér ezrednél. Csak ekkor tudta meg, hogy kitüntetés helyett fegyelmi eljárás várja, s hogy Mombelli jelentése alapján kilátása sincs többé külföldi szolgálatra.177 Csalódottsága fokozódott, amikor a fegyelmi tárgyalás végén megrovásban részesítették és 60, illetve később 30 nap elzárásra ítélték.178 Romanelli nem ismerte pontosan Mombelli ellene emelt kifogásait. Azzal azonban tisztában volt, hogy Mombelli túlságosan vállalkozó szelleműnek, a katonai fegyelem ellen sokszor vétőnek jellemezte őt. Úgy tudta, parancsnoka azért kért fegyelmit ellene, mert magyar és olasz arisztokrata ismerőseit segítve visszaélt a diplomáciai postával, továbbá tisztjeivel együtt engedély nélkül létrehozott és működtetett egy magyarokat segítő jótékonysági alapot.179 Az ellene felhozott vádak az olasz katonai vezetés számára sem tűnhettek kellően megalapozottnak, mivel a megrovást a fegyelmi tárgyalás kezdete után 18 hónappal a római hadtestparancsnokság egy salamoni ítélete felülbírálta. A büntetést egy hónapra csökkentették, és a hosszú vizsgálati idő miatt már letöltöttnek tekintették. Amikor az ítélet ellen tiltakozott, leintették, s közölték vele, hogy a várható amnesztia eredményeképpen úgyis azonnal eltörlik. (A büntetést valóban nem szerepel Romanelli személyi lapján.) „így találtak módot arra, hogy elfektessék ezt a szégyenteljes ügyet" — állapította meg később Romanelli keserű napjait felidézve.180 Bűnlajstroma azonban időközben újabb vétséggel gyarapodott. November 19-én ugyanis a Pesti Napló közzétette annak a levélnek a szövegét, amelyet a renitens alezredes a hivatalos búcsúünnepség alkalmával adott át Bódy Tivadar polgármesternek:181 176 Romanelli: i. m. (2. kiad.) 285. A magyarul is tudó Franco Jacomoni volt később a párizsi magyar békedelegáció olasz összekötő tisztje. Erről az időszakról 1. ASMAE, CE I-D, 10/42. sz. 177 Legközelebb csak 1924-ben tüntették ki, ekkor az Olasz Koronarend parancsnoki keresztjét kapta meg. 178 Mombelli 1919. november 17-i jelentésében csapatszolgálatra javasolta Romanellit, hogy újra megtanulja a fegyelmet, amit hosszú külföldi tartózkodása alatt elfelejtett. L. AUSSME, E-15. 68/1. 228. sz. Végül 1919. december 17-én rendelt el fegyelmi eljárást Romanelli és két másik tisztje ellen. L. A főparancsnokság hadműveleti hivatalának emlékeztetője (1920. január 5.) AUSSME, E-15. 68/1. sz. n. Január 5-én a főparancsnokság még „információkat és adatokat" kért Mombellitől. 179 Romanelli: i. m. (2. kiad.) 293. 180 Uo. 294. 181 Pesti Napló 1919. november 19. 4. Az esetről két nappal később Mombelli is jelentést küldött a főparancsnokságnak. L. AUSSME, E-15, 68/1. 260. sz. Az esetet súlyosbította a budapesti emlékeit és impresszióit tartalmazó egész kolumnás nyilatkozata, amely a Giornale d'Italia december 7-i vasárnapi számában jelent meg - szintén elöljárói engedély nélkül. Az esetről a főparancsnokság külügyi hivatala még a megjelenés napján értesítette a hadügyminisztert. L. uo. 5519 E. sz.
