Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351
HÁSZOK A 16. SZÁZADI OSZMÁN TERJESZKEDÉS SZOLGÁLATÁBAN 1369 királysági települést, talán azzal a meggondolással, hogy ők rendelkeznek a behódoltatáshoz szükséges katonai erővel."89 A tendencia változása tehát jól látható. Háborús időben a helyi hódítások nagyobb terhét a határvidéki katonai vezetők bizonyos csoportjai (elsősorban a nagy tapasztalattal rendelkező, egyben magas jövedelmet húzók és a jelentős egyéni ambíciókkal bíró feltörekvők) viselték. Okai között általános elvként egyaránt szerepet játszhatott a könnyen aktivizálható haderő léte, tehát a terület mielőbbi bekebelezésének lehetősége, míg a magas jövedelmű vezetők esetében a súlyos háborús terhek figyelembevételével a szükségszerű jövedelem-kompenzáció. Fenti példáink során láthattuk, hogy esetenként már katonai, stratégiai döntések is helyet kaphattak a települések kiválasztásában. Ezért az érvek közé kívánkozhat annak a lehetősége is, hogy a minél nagyobb számú, csupán adminisztratív módszerekkel „megszerzett" települést tudatosan a diplomáciai tárgyalások során kívánták hasznosítani, mintegy legalizálva a félig-foglalásokat, vagy ily módon megszerezve hadászati szempontból fontos helyeket.90 Ennek igazolására a drinápolyi békét követően jócskán találunk példákat.91 A szervezett hadjáratok lezárultával, a hivatalos béke időszakában viszont a helyzet lényegesen megváltozott. Az 1568-ban elfogadott békepontok szigorú büntetés terhe mellett megtiltották a portyázásokat és a behódoltatásokat. A túlságosan aktív bégek könnyen békebontónak minősülhettek, és a fejükkel fizethettek buzgalmuk miatt.92 Ezért ebben a szakaszban az inaktív szpáhik szerepe nőtt meg, az ő fizetéseik egy részének fedezetéül szolgált elsősorban a királysági terület „lopakodó" hódoltatása. Ebben az új rendszerben megváltozott a bégek feladata és ezzel együtt birtokaik összetétele is. A terjeszkedés biztosítása és szervezése, ezen belül is a fontos fő irányok meghatározása, valamint a további helyi stratégiai elképzelések előkészítése lett az ő elsődleges felelősségük. Azaz a várháborúk időszakában már csíráiban megjelenő szempontok váltak kizárólagossá. A települések kiválasztásánál tehát sokkal inkább a minőségi, mint a mennyiségi aspektus került előtérbe. A továbbiakban mintegy esettanulmány formájában egy — a nyugati országrészből választott — konkrét példán, a szigetvári szandzsák történetén keresztül vizsgálom a ber vedzsh-i tahmin formula 1570 utáni helyi alkalmazását. Az itt működő elöljárók hászainak számában és összetételében megfigyelhető változások — úgy vélem — jól tükrözik a hódoltatási szisztémában beálló fordulópontokat, a birtoktestek elhelyezkedése pedig a helyi stratégiai elképzeléseket. Bár egyedi esetekből túlzás lenne általános érvényű következtetéseket 89 Uo. 106. 90 Vö. Az 1568. február 17-én megkötött drinápolyi béke 23. pontjával. In: Magyar történeti szöveggyűjtemény. II/l. 1526-1790. Szerk. Sinkovics István. Bp. 1968. 151. 91 A nógrádi mírliva egyik birtoka, Bakabánya, 1571-ben már a török-magyar panaszok témája. Ugyanígy diplomáciai levelezés tárgyát képezi a becsült hászok segítségével körülvett Segesd várának esete. A drinápolyi béke alkalmával a törökök tárgyalási módszerének leírása során Stephan Gerlach is megemlíti a királyi területeken fekvő hódolatlan települések felhasználásának módszerét. Takáts Sándor - Eckhart Ferenc - Szekfü Gyula: A budai basák magyar nyelvű levelezése. 1553-1589. Bp. 1915. 43-44., 46-47.; ill. Stephan Gerlach naplója. In: Ungnád Dávid konstantinápolyi utazásai. Ford., bev. Kovács József László. Jegyz. Fenyvesi László - Kovács József László. (Magyar ritkaságok sorozat) Bp. 1986. 138. 92 Erre vonatkozóan 1. elsősorban a drinápolyi béke 3., 10., 11. és 12. pontját.
