Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351

HÁSZOK A 16. SZÁZADI OSZMÁN TERJESZKEDÉS SZOLGÁLATÁBAN 1367 füleki bégek kivételével — egyetlen olyan személyt sem, akinek fizetése névleges birtokai értékének levonása után a birodalom belső területein átlagos kezdő jövedelemhatár alá süllyedt volna. így megállapíthatjuk, hogy a központi területekhez viszonyítottan általánosságban véve nem jelentett anyagi hátrányt magyarországi területen határ menti tartományi kormányzóvá válni. Ezek a személyek éppúgy a társadalmi ranglétra csúcsára vagy annak közvetlen közelébe kerültek, mint a birodalom más, belső területein hasonló pozíciót betöltők. A zavarosban ügyesen halászok ráadásul tetemes plusz jövedelemre tehettek szert, mondhatni ellenőrizetlenül. b.l A becsértéken kiosztott birtokok arányának térbeli és időbeli megoszlása. Amennyiben a forrásainkban a szandzsákbégek összjövedelmén belül a névleges települések adójának arányát vizsgáljuk, ez a szám szinte soha nem haladta meg a 25%-ot. Az érték viszont helytől és időponttól függően erősen változó volt. A várháborúk éveiből fennmaradt adatok azt mutatják, hogy a rendszert a Dunától nyugatra és északra fekvő országrészben talán nagyobb előszeretettel alkalmazták. Általánosnak mondható, hogy itt az összjövedelem mintegy 20%-át a becsléssel felmért települések adták. Ez az arányszám a fent említett Dervis esetében kicsit magasabb (33,1%), Mahmúd simontornyai bég esetében 19,6%, a füleki Velidzsán esetében 19,7%, Szinán nógrádi működése idején 24,2%, de koppányi időszakában csak 7% (!), míg a keleti szandzsákokkal határos Hatvan esetében Véli birtokainak csak 15%-a, míg Musztafa javadalmainak nem érte el a 10%-át. A drinápolyi békét követően a helyzet alapvetően megváltozott. Ettől kezdve a becsült birtokok százalékos aránya a szandzsákbégi hászok között lényegesen kisebb lett, a Dunától északra és keletre fekvő régióból pedig az eddig feldolgozott források alapján úgy túnik, hogy időközönként teljesen eltűntek.84

(L. a IV számú táblázatot.) Ennek értelmében, az 1570-es években a budai beglerbégségen belül már két fő irány látszik kirajzolódni a jövedelmek kiosztásának rendszerében. 1./ A Dunától északra fekvő országrészben működő szandzsákok (a korábban érintett hatvani, illetve füleki, valamint az előző időszakban csak gyér forrásadottságokkal rendelkező szécsényi) esetében a ber vedzsh-i tahmin, azaz „becsléssel" kitételt felváltja a ber vedzsh-i tekmil, azaz „végzés szerint"85

formula. Ez ugyancsak azt jelenti, hogy a kiutalt hászok értéke nem éri el az elvben, papírforma szerint meghatározott jövedelem összegét. Ebben az esetben azonban hivatalos kompenzáció nincs.86 84 1573-ban a Szigetvárról Szolnokra helyezett Ali bég (1573) birtokolt becsértéken településeket a frissen megépített kallói várról nevet kapó náhijében, majd utóbb — egy 1584. évi adat szerint — a hatvani szandzsák esetében bukkannak fel ismét ilyen helyek. ÖNB Türk Hss. Mxt. 571. fol. 116. (MOL Filmtár W 142. tekercs); Hegyi K.: „Aranyásó szpáhik" i. m. 108. 85 Fekete, L.: Die Siyâqat-Schrift i. m. 110. 86 1579-80-ban a füleki Mahmúd bég 390 261 akcséból csak 329 532 akcsét kapott meg. Szécsényi kollégája, Haszán bég jobban járt, neki 267 844 akcse helyett 240 010 akcse jövedelemmel kellett beérnie. A Hatvanban működő Szinán bég a neki hivatalosan járó 330 000 akcséból 315 064 akcséhez juthatott hozzá. Az adatok forrása az említés sorrendjében: ÖNB Mxt. 597. fol. 155-156, 166. (MOL Filmtár W 144. tekercs)