Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Mária: Magyar-olasz kapcsolatok az első világháború után. Guidó Romanelli magyarországi küldetése (1919. május-november) I/103
138 SZABO MARIA az is motiválta, hogy mindketten féltékenyen figyelték Romanelli népszerűségét, kiváló magyar kapcsolatait.166 Mombelli határozottan helytelenítette, hogy alárendeltje rangjánál „magasabban tetszelegve", „titkos relációkba bonyolódva" folytat tárgyalásokat a magyar politikai élet szereplőivel, annak dacára, hogy Cerrutival együtt többször óvták ettől.167 Nitti miniszterelnök végül 1919. október 28-án utasította hadügyminiszterét Romanelli visszarendelésére.168 A főparancsnokság október 30-án egy feljegyzést készített Alberico Albricci hadügyminiszter számára. Csatolta Segre és a főparancsnokság külügyi hivatala elismerő jelentéseit. Felhívta a miniszter figyelmét az alezredes kommün alatti, különösen a júniusi ellenforradalom idején, majd a kommunista kormány bukása után tanúsított „hősi helytállására", amiért Segre november 2-án kitüntetésre is felterjesztette.169 A külügyi hivatal egy nappal ezután, október 31-én ugyan elrendelte a visszahívást, de Diaz és Badoglio vezérkari főnökök az elkövetkező hetekben, vagyis november első felében még mindent megtettek, hogy elérjék a hazarendelés felülvizsgálatát.170 November 17-én Mombelli 6 oldalas táviratban foglalta össze Romanellivel kapcsolatos panaszait,171 kiemelve a budapestiek Romanelli mellett tervezett „nyilvános demonstrációjának" kellemetlen vonatkozásait. Annak dacára, hogy megkérte az alezredest, tegyen meg mindent, hogy az operaházi búcsúünnepségre ne kerüljön sor, Bonaventura atyától, „Romanelli jó barátjától" megtudta, az alezredes nem törődik az ünnepségre vonatkozó tiltással. Mombelli ekkor ismét felszólította, írásban is mondja le az ünneplést, különben azonnali hatállyal hazaküldi. Cerruti újfent sürgette ezt, Mombelli azonban mérlegelte: „Nem lenne diplomatikus hirtelen hazaküldeni, mert az a szimpátia, amellyel a magyarok körülveszik, Olaszországnak is szól, és még hasznos lehet."172 Végül Romanelli ígéretet tett arra, hogy november 16-án elhagyja Budapestet. Mombelli viszont a szövetségesközi misszió és a magyar kormány között kap-166 Cerruti jelentése a külügyminisztériumnak (1919. november 13.). ASMAE, CE I-D, 7/3581. sz. 15-17. f. 167 Mombelli jelentése a hadsereg-főparancsnokságnak (1919. okt. 29.) AUSSME, E-15, 68/1. 46.532. sz. Az összhang később Cerruti és Mombelli között is megbomlott. Romanelli távozását követően Cerruti szintén diplomáciai inkompetenciával vádolta Mombellit, de míg a négy tábornok missziója fennállt, nem tudta megingatni pozícióját. L. Mombelli távirata a párizsi delegációnak (1919. december 7.). ASMAE, CR I-D, 9/34. 1558 SP sz. 168 „Nincs többé szükség Romenelli alezredes budapesti tevékenységére, tulajdonképpen már attól a pillanattól kezdve, hogy ott van jelenlegi külügyi képviselőnk és Mombelli tábornok úr. Kérem, hívják vissza őt; arról értesültem, hogy Tittoni úr Budapesten személyes politizálással vádolja" — utasította másnap Albricci hadügyminiszter, Nitti táviratának szövegét továbbküldve, a főparancsnokság hadműveleti főosztályának személyügyi hivatalát. AUSSME, E-15, 68/1. 17.150. sz. 169 Uo. 21.783 S sz. 170 A külügyi hivatal december 3-án egymás mellé csatolva küldte át a személyügyi hivatalnak Segre és Mombelli, Romanelli tevékenységét meglehetősen eltérő módon megítélő értékelését. L. uo. 5339. sz. 171 AUSSME, E-15, 68/1. 228. sz. 172 Már 10 nappal korábban, november 7-én mint komoly problémát említette elöljáróinak azt a tervet, hogy egy díszkardot készülnek átadni az alezredesnek. L. AUSSME, E-15, 68/1. 46.915. sz. A hadsereg-főparancsnokság külügyi hivatala november 10-én ennek hatására rendelte el az azonnali visszarendelést, amivel most már Diaz tábornok is egyetértett. L. Diaz távirata Mombellinek (1919. november 10.) Uo. 4567. sz. '
