Századok – 2007

KRÓNIKA - Borus József (1926-2006) (Pók Attila) V/1347

KRÓNIKA Borús József (1926-2006) Miért fordul a hadtörténet felé az a kutató, aki örömmel és odaadással veti bele magát az építő, alkotó életbe?* A háborúk végül is nem az életről, hanem a halálról, az ellenség minél gyorsabb, minél hatékonyabb megsemmisítéséről szólnak önmagunk védelmében vagy helyesnek ítélt céljaink megvalósítása érdekében. Borús József életének nyolc évtizede során a háborúk, a hadsereg meghatározó szerepet játszottak. Édesapja, a volt vöröskatona, a szegénység és az 1919-es tevékenységével összefüggő zaklatások miatt emigrált előbb Németországba, majd rövid időre hazatérve és megnősülve Franciaországba. Itt, Lyonban született József fiúk, aki három éves volt, amikor az 1920-as évek végén a családot kiutasították Franciaországból és Magyarországra visszatérve Kisújszálláson telepedtek le. Itt született további négy testvérével együtt édesapja lakatosként gondoskodott róla. A megélhetésért szívósan és eredményesen küzdő családfő a Weiss Manfréd Művek alkalmazottjaként minden bizonnyal fegyverek gyártásában is részt vett, legidősebb fia tőle örökölhette a haditechnika iránti érdeklődését. A kisújszállási református gimnázium diákja érettségizőként érte meg a II. világháború végét és magával ragadta egy új magyar világ építésének akkor oly sokakat őszintén lelkesedésre késztető lendülete. A Győrffy kollégium diákjaként a budapesti egyetemen magyar-történelem szakra járt és az 1848-as forradalom centenáriuma idején jutott el minden egyetemista szakmai pályafutásának döntő pillanatához, a szakdolgozati téma megválasztásához. Professzora, a harmincas éveinek közepén járó, de már igen nagy tekintélyű Kosáry Domokos több 1848-49-es témát javasolt és ezek közül a korszak iránt már régebben érdeklődő végzős hallgató Perczel Mór életrajzának elkészítését választotta. Ez a döntés akarva-akaratlanul meghatározta az ekkoriban honvéd kollégistává váló fiatalember szakmai útját. 1950-ben adta le szakdolgozatát és tanulmányai befejezését követően lehetőséget kapott arra, hogy a Hadtörténeti Intézetben dolgozhasson és Molnár Erik aspiránsaként 1848-49 hadtörténetével foglalkozzon. Munkájában az archívumok vonatkozó anyagainak megismeréséhez sok segítséget kapott Barta István professzortól és igen sokfelé ágazó magyarországi anyaggyűjtés után a korszakban rendkívüli lehetőséghez jutott. 1956 májusától 1960-ig a Hadtörténeti Intézet bécsi kirendeltségén dolgozhatott és így az osztrák hadsereg hiánytalanul fennmaradt iratanyagait is felhasználva írhatta meg 1961 végén megvédett Az ellentámadás problémája 1849 februárjában (Dembinszki fővezérsége és a kápolnai csata) című kandidátusi értekezését. Első hallásra ez kis résztémának tűnik, de az 1848-49 történetét és a korabeli magyar szellemi életet ismerők számára nem kétséges: egy történetszemléletileg is fontos kérdéshez nyúlt * Borús József ravatalánál, 2006. december l-jén elhangzott beszéd.