Századok – 2007

KRÓNIKA - Borus József (1926-2006) (Pók Attila) V/1347

1348 KRÓNIKA hozzá a fiatal kutató. 14 év telt el a disszertáció publikálásáig és ez az időszak a magyar történettudományban, szellemi életben a leegyszerűsítve Molnár Erikvitakéntjellemzett intenzív eszmecserék időszaka. Akiindulópont a 16-17. századi rendi ellenállási küzdelmek, a nemzeti függetlenségi harcok és az osztálykonfliktusok viszonya, de a középkor, az újkor és legújabb kor számos kutatóját késztette állásfoglalásra a kérdés: 400 év küzdelem a független Magyarországért a modern magyar történelem fő vonala vagy pedig ennél sokkal összetettebb társadalmi progresszió és nemzeti érdek viszonya? A maga módján, nem mindig következtetéseivel, annál inkább hatalmas anyagával, Görgei és Dembinszki viszonyának elemzésével, a magyar hadsereg visszavonulásával végződött kápolnai csata kimenetele okainak vizsgálatával Borús József is a romantikus, misztikus, politikai indíttatású, angyalokban és ördögökben, árulókban és a nép makulátlan barátaiban gondolkodó történetszemlélet bástyáit gyengítette. A bécsi szolgálat után hazatérő Borús József 1960-tól 67-ig a Párttörténeti Intézetben majd 1967-től 1992-es nyugdíjazásáig az MTA Történettudományi Intézetében dolgozott és ezekben az években teljesedik ki másik nagy kutatói érdeklődése, a második világháború története. Leginkább egyedülálló haditechnikai és hadszervezési ismeretei voltak közismertek, de a szakma belsőbb köreiben mindenki tudta: aligha van a második világháború történetének olyan hadászati, honvédelem-politikai, stratégiai vagy logisztikai kérdése, amiről a mindig nyugodt és készséges Borús Jóska ne tudna a kívánt terjedelemben a megadott határidőre szöveget szállítani. Szövegei a legfrissebb vonatkozó magyar, német és szovjet szakirodalom ismeretében készültek, szaktudását, széleskörű forrásismeretét az osztrák, német és szovjet kollégák is mindig elismerték. Ismeretei, tájékozottsága, kutatói kíváncsisága azonban ennél jóval szélesebb körű volt. Ha elkészül teljes publikációs jegyzéke, az őt csak felületesen ismerők meglepően fogják látni, hogy a 13. századtól a NATO és Varsói Szerződés fegyveres erejének elemzéséig milyen sok kérdésről volt érdemi mondanivalója. A publikációs jegyzék számot ad majd igen sok helytörténeti írásáról, szerkesztői munkásságáról (ennek legfontosabb darabja a magyar hadtörténeti szintézis első kötete) sokfelé figyelő, míves stílusban író, a részletekre kínosan vigyázó historikusi habitusáról is. Miért fordult tehát életszerető, alkotni akaró és tudó kollégánk a hadtörténet felé, vajon miért ezen a területen gazdagította a magyar historiográfiát? A második világháború utolsó időszakának tapasztalata majd 1848-49-nek a korabeli közgondolkodást erősen formáló centenáriuma alakította ki Borús József szakmai érdeklődését. Számára a hadtörténet a politika és társadalomtörténet, az eszmetörténet sajátos koncentrációja volt, szakmai tevékenységes a modern magyar hadtörténet formálását szolgálta. Katonás, fegyelmezett mozgású alakja, mindenkihez kedves, de kissé visszafogott, ugyanakkor a másik iránt őszintén érdeklődő egyénisége nem gazdagítja, színesíti többé intézetünk, szakmánk életét. Köszönjük az életet olyannyira szerető hadtörténésznek, kollégánknak, barátunknak a velünk töltött évtizedeket. Nyugodjék békében. Pók Attila