Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Honszeretet és felekezeti hűség. Wahrmann Mór 1831-1892 (Ism.: Pók Attila) V/1344

1346 TÖRTÉNETI IRODALOM lyiségeinek névsora áll össze. Itt nyugszik — sok-sok neves személyiségből ötletszerűen néhányat kiemelve — az első zsidó vallású magyar kormánytag, Tisza Kálmán kereskedelemügyi államtitkára, Horn Ede, a judaisztika világhírű tudósai: Bacher Vilmos, Bloch Mózes, Kaufmann Dávid, a gazdasági elit tagjai közül Weiss Manfréd, Weiss Berthold, Hatvany-Deutsch Sándor, Ulimann Adolf, Schossberger Zsigmond, Heltai Ferenc, Budapest negyedik főpolgármestere, Kőrösy József, a Statisztikai Hivatal alapító igazgatója, Vészi József, a Budapesti Napló megalapítója, Hirschler Ignác szemész, Purjesz Zsigmond belgyógyász, Freund Vilmos építész, Faludi Gábor, a Vígszínház alapító igazgatója, Révai Sámuel könyvkiadó, Fényes Adolf festőművész stb. Mauzóleumaik, sírjaik látványa hasonló a keresztény sírkertekben szemünk elé táruló képhez, ez is a hasonulás - beilleszkedés folyamatát tükrözi, akkor is ha a temetők természetesen elkülönültek. A kötet legrégebben írott tanulmánya, Mérei Gyula 1943-ban az IMIT évkönyvben megjelent munkája, Wahrmannt a liberalizmus embereszménye ideális típusaként mutatja be. Olyan magyar patrióta zsidóként, aki összhangba tudta hozni „az emberiség legnemesebb követelményeit a magyar állameszmével". E sorok első megjelenése idején már két éves volt a harmadik zsidótörvény és egy évvel korábban fogadta el a parlament az 1942:VIII. tc.-t, amely hatályon kívül helyezte az izraelita vallásfelekezetet bevett felekezetté nyilvánító 1895: XLII tc.-t. Wahrmannt és családját Varga László (1983-ban írott munkájának átdolgozása), Vörös Károly írása (először 1991-ben jelent meg) és Kövér György új kutatási eredményeit először publikáló tanulmánya helyezi el a dualizmus kori magyar gazdaság és társadalom történetében. Wahrmann hosszú távra, optimistán tervezett. A korabeli magyar politikai rendszer szilárdságába, a befogadó liberalizmusba vetett hitét mutatja, hogy a tiszaeszlári vérvád nyilvánosságra kerülése után (Arany János halálának évében, 1882-ben), néhány hónappal a magyar antiszemita párt vezető egyéniségével, Istóczy Győzővel folytatott párbaja (ennek történetét Mary Gluck dolgozta fel a kötetben) után több mint 111 000 forintért vásárolt telket és kezdett három évig tartó építkezésbe az Andrássy úton. (Ez hatalmas összeg: ekkoriban az összes adójellegű magyar állami bevétel évi 200 millió körül volt.) Éreztetik a tanulmányok ugyanakkor a társadalmi befogadási folyamat korlátait is: egy korabeli, Kövér György által megszólaltatott forrás szerint: „szívesen elmennek az ő ebédjeire, estélyeire a főrangú urak, de őt meghívni nem igen van napirenden". Wahrmann életének egyik meghatározó pillére volt a magyarországi izraelita hitközségek közéletében való részvétel, aktív szerepvállalása az ortodox és neológ irányzatok közötti nem egyszer igen éles, az egész közösséget gyengítő vitákban. Határozottan a neológ oldalon állt az 1868-69-es magyarországi egyetemes izraelita kongresszus alelnökeként, de nem tudta elérni, hogy az országgyűlés csak a neológokat ismerje el. Tiszaeszlár után azonban Wahrmannt programja (a témát a kötetben feldolgozó Gantner Brigitta Eszter szavaival „a zsidóság és magyarság együttes képviselete"), vagyona, tekintélye, politikai befolyása a mintegy 70 000 fős budapesti zsidó közösség élére emelte. A Pesti Izraelita Hitközség (Eötvös Károly Frank Tibor által idézett szavaival akkor „ a világ legnagyobb hitközsége") elnökeként erőteljesen segítette a zsidó identitást erősítő kulturális, tudományos, oktatási intézmények munkáját. Ugyanakkor mind országgyűlési képviselői munkájában (erről Welker Árpád ír), mind rendkívül bőkezű mecénási tevékenységében (Sinkó Katalin dolgozta fel) hű magyarként, asszimilált, az egész ország hasznát sikerrel szolgáló polgárként jelent meg. Wahrmann erős, karakteres egyéniségével gyakran foglakozott a korabeli sajtó, az „élczlapok" gyakran idézték szóvicceit, nemegyszer szerepelt Mikszáth Kálmán parlamenti karcolataiban: mindezt sok-sok szellemesen elgondolkoztató idézettel illusztrálva Buzinkay Géza mutatja be a kötetben. Közel negyvenoldalas képgyűjtemény, gazdag, részletesen jegyzetelt dokumentumválogatás teszi teljessé a dualizmuskori magyar gazdaság, társadalom és politikatörténet e kiemelkedő teljesítményét. Frank Tibor evvel a kötettel is bizonyítja: mikrofilológusi elmélyültség és tág horizont, szintetizáló, históriai alapdilemmákat világosan megfogalmazó képességek egyszerre érvényesülhetnek egy a 19. és 20. századi magyar történelem kulcskérdéseit vizsgáló egyre súlyosabb történészi életműben. Pók Attila