Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Honszeretet és felekezeti hűség. Wahrmann Mór 1831-1892 (Ism.: Pók Attila) V/1344

1344 TÖRTÉNETI IRODALOM lan.) Itt jegyezzük meg, hogy a könyv Az opera társadalma. Európai nagyvárosok zenekultúrája a 19. és 20. században c. sorozat első köteteként jelent meg, az Odera menti Frankfurt-beli „Viadrina Európa-Egyetem" támogatásával. Indokoltabb hiányérzetünket jelezhetjük a hangszeres zene „nemzeti" történetének markánsabb megjelenítésekor, mivel a könyvben az opera inkább a színháztörténet felől van megírva. Ugyanakkor viszont a színpad, a színpadtechnika fejlődése — bár ez inkább a kulturális transzfer kérdése — kimarad érdeklődési köréből. Színpadképek, díszletek említésre kerülnek, de a színpad mögöttes világába (szcenikai kérdések, az egyik napról a másikra történő díszletcsere technikai korlátai, akusztikai problémák, kórusmozgatás, nézők [pártfogók] és művészek-művésznők kapcsolatai) nem nyerünk bepillantást. A nézőtérről már többször olvashatunk, de a közlések sporadikusak. A nézőtér teljes elsötétedése, elcsendesedése a színháztörténet ismert folyamata. Nem olvasunk a könyvben az öltözékkel kapcsolatos előírásokról, a nézőtéri dohányzási tilalom fegyelmező szerepéről. Bizonytalannak érezzük (persze a színháztörténeti irodalomban is), hogy a nézőcsoportok (zsöllye, páholy, emeletek) elkülönítésében, külön lépcsőházainak, előcsarnokainak kialakításában mennyi volt a tűzbiztonsági és mennyi a társadalmi szempont. (Itt a tűzrendészeti előírások elemzése sem lett volna haszontalan.) Nagyon találónak érezzük viszont azt a megállapítását, hogy a jó nézőtéri pozíciók dacára a Jobb" közönség nem dominálta a nézőteret, mert a tetszésnyilvánítás révén a nagyobb számú jelenlévő, tehát az alacsonyabb státusú csoportok döntöttek a produkció sikeréről. A kötet jól megformált, fogalomhasználata tudatos, néha polemikus. Bibliográfia, hely-, név- és operamutató, valamint csekély számú illusztráció egészíti ki. A szövegben vannak itt-ott ismétlődések (a konkrét történeti részeknél vannak megállapítások, amelyek felbukkannak a bevezetőben vagy a befejező részben is). Felfoghatók persze kereszt-utalásoknak is, amelyek megerősítik a könyv téziseit. Stílszerűen színházi terminológiával mondjuk végül, hogy Philipp Ther nehezen szcenírozható produkciót állított a historiográfia színpadára, amelynek nézői, azaz könyvének olvasói, bizonyára elégedettek lesznek előadásával. Gergely András HONSZERETET ÉS FELEKEZETI HŰSÉG Wahrmann Mór 1831-1892 Szerkesztette: Frank Tibor Argumentum, Budapest, 2006. 693 o. Amikor 2003-ban a Magyar Tudományos Akadémia elnöke először adott át Wahrmann Mór emlékérmet, a hír hallatán az Akadémián belül és kívül is sokan tették fel a kérdést: ki volt Wahrmann Mór, miért neveztek el róla emlékérmet és miért adományozza ezt az MTA elnöke? Alig három évvel az esemény után Frank Tibor a nem szűkszavúságáról ismert történettudományi könyvtermésen belül is kiemelkedően nagy terjedelmű impozáns kötettel adott minden részletre kiterjedő választ a kérdésre. Munkáját szakmai pályafutásának elején, több évtizeddel ezelőtt, a maitól igencsak eltérő politikai-társadalmi környezetben kezdte és most, a 21. század első évtizedének közepén akarva-akaratlanul napi aktualitású történettudományi munkát publikált. Wahrmann Mór 1831-től 1892-ig élt, bankár, nagykereskedő, politikus, 1869-től haláláig a magyar Országgyűlés első zsidó vallású tagja, Házmán Ferenccel együtt a Budapest főváros létrehozását célzó törvényjavaslat beterjesztője, hosszú időn át a Pénzügyi Bizottság elnöke. Hatalmas jövedelmét, vagyonát nagy részben használta fel jótékonysági célokra, a tudomány (így a Magyar Tudományos Akadémia) és a kultúra támogatására. Energiájából a Pesti Izraelita Hitközség vezetésére is futotta. A kötet címe emberi és politikusi hitvallásának summázata: honszeretet és felekezeti hűség. Az 1989-1990 óta kibontakozott magyar gazdasági, társadalmi, politikai fejlődés perspektívájából nézve közvetlen tanulsággal szolgálnak a magyar kapitalizmus kibontakoztatását segítő erőfeszítései, a nagytőke és az állam viszonyával kapcsolatos álláspontja, hozzájárulása a magyarországi zsidó asszimiláció, disszimiláció kérdésének vitájához. Frank Tibor ellenállt a kísértésnek: nem nagymonográfiát írt hőséről jól szerkesztett narratívával fedve el a forráshiányokat, hanem a lehető legnagyobb teljességre törekedve összegezte a Wahrmann Mórral kapcsolatos ismeretek jelenlegi állását. Részben új tanulmányok írására kért fel szerzőket, részben régebbi írásokat közöl, nagy terjedelemben teszi könnyen hozzáférhetővé Wahrmann beszédeit, írásait, a róla szóló karcolatokat és karikatúrákat.