Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Gecse Géza: Bizánctól Bizáncig. Az orosz birodalmi gondolat (Ism.: Niederhauser Emil) V/1330

1330 TÖRTÉNETI IRODALOM foglalkoztatta például az 1784. évi parasztfelkelés is, ám nem annyira politikai események érdekelték, inkább családját féltette, bár „Bethlen Ádám monda, ... készül az ártalmas népet az nemességgel együtt elhajtani." A kötethez kapcsolódó különböző mellékletek a közölt források jobb megértését szolgálják, így a szövegben előforduló régi pénznemek, mértékegységek, valamint a latin eredetű szavak magyarázata is megtalálható. A személy- és helyneveket pedig a szerző alfabetikus mutatókba rendezte. A Debreceni Egyetem Történelmi Intézete és a debreceni székhelyű Erdély-történeti Alapítvány célja olyan forrásgyűjtemények kiadása, amelyek Erdély és a Partium 17-18. századi történetének valamelyik fontos, ám eddig kevésbé feltárt részterületével foglalkoznak, legyen szó úrbérrendezésről (Az úrbérrendezés Biharban. I—III. Debrecen, 2001-2004., Bihar vármegye az úrbérrendezés idején, Db., 2005.) vagy éppen a különböző népmozgalmak iratairól (Gheorge Gorun: Konfliktusok és korrupció. Az 1749-51. évi dél-bihari parasztmozgalmak iratai. Db., 2006., Gorun-Kovács Blanka: Az 1784. évi erdélyi parasztlázadás magyarországi iratai. Db., 2006.). Ebbe a sorba illeszkedik be a Csáky •-",' *" Kata levelezését közlő kötet, amely egyszerű, átlátható, ugyanakkor jól átgondolt szerkezetű mű. A levelezés méltó emléket állít Csáky Katának, aki saját életútját leányának írt levelében így jellemezte: „minden örömöm elegyes volt bánattal. " A grófnő levelei egy magyar arisztokrata asszony szemével nyújtanak betekintést a 18. századi Erdély hétköznapjainak kettős világába, ahol a megmerevedett feudális-patriarchális normák és a bensőséges családi-rokoni kapcsolatok erőteljes szimbiózisban látszanak megnyilvánulni. Szálkai Tamás Gecse Géza BIZÁNCTÓL BIZÁNCIG Az orosz birodalmi gondolat Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 2007. 389 o. A média világában jeleskedő Gecse Géza jól ismert és megbecsült történész szakmai körökben. Négy éve már publikált ezen a címen kötetet. Azóta anyaggyűjtését a tárgy azonossága mellett sokfelé kiterjesztette, így az azonos cím mögött egy lényegében más, új könyv jelent meg. Mint a könyv címéből is kitűnik, a szerző az orosz politikai gondolkodás történetét fűzi fel erre a témára, vagyis azt mutatja meg, amiről nálunk (és persze egyebütt) a pártállami korszakban még suttogni sem volt szabad, hogy ti. a szovjet állam valahol mégis az orosz birodalom valamiféle folytatása, ha úgy tetszik, más csillagzat alatt. Gecse Gézánál ez már egyértelmű. Az előzmények vonatkozásában a későközépkorig nyúlt vissza, amikor megindult az orosz állam területi - •". " terjeszkedése, és ezt kísérte nyomon a 21. század elejéig. Az első pillanattól nem feledkezik meg . az ortodoxiáról, amely a politikai gondolkodásban is nagy szerepet játszik. - / • A második részt, több fejezetre bontva a pánszlávizmus leírásának szenteli. A nálunk ker. ... • vésse ismert szlavofilektől számítja - a 19. sz. első felétől a különböző ideológiai irányzatok kibon-, .•'.",- - . • takozását, amelyek mind valamilyen formában egyúttal az orosz uralom megerősítését szolgálják' '"• a majdnem a többséget kitevő nem-oroszok felett. Gecse ezt kétvilág- és egyvilág-elméíetként "különbözteti meg. A szlavofilek éppen a kétvilág hívei, mert szerintük Oroszország fejlődése gyökeresen eltér a Nyugatétól. A „nyugatosok" viszont azt bizonygatták, hogy Oroszország ugyanazt a fejlődési utat járja be, mint Európa országai, csakhogy időben elkésve. Világos, hogy ennek az elkésettségnek a beismerését a nemzeti öntudat nem tette lehetővé, vagy — óvatosabban szólva — nem segítette elő. -.;,•'•. Ez Gecse Géza könyvanyagának már a lényegéhez tartozik. A továbbiakbari ezt az elméleti . kiindulást mutatja be áz egyes korszakokban, szoros kapcsolatban a nemzetközi politika fejlődésével, de nem valami nehézkes nemzetközi politika-történet formájában. Itt esik szó a geopolitikáról, amely voltaképpen orosz találmány volt, de a pártállami korszakban már csak burzsoá áltudománynak volt szabad nevezni. A bolsevik forradalom után még inkább az állam (és a párt) vezető személyiségeihez kötődik az elképzelések sora, ami egyébként abban is megnyilvánul, hogy a fejezetcímeket már az egyes pártfőtitkárok nevéből veszi a szerző. Nyilván nehéz volna a könyv egyes részeredményeit sorra venni, mert túl sok helyet venne igénybe. Ezért inkább a mű néhány jellegzetességét emelnénk ki. Gecse Géza roppant nagy anya-