Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Liberty and the search for Identity. Liberal Nationalisms and the Legacy of Empires (Ism.: Gergely András) V/1331

TÖRTÉNETI IRODALOM 1331 got sűrített bele a könyvébe, de a szöveg sohasem válik unalmassá. Ó már a szovjet korszakot tabuk nélkül tudja bemutatni, ahogy a pártállami időkben nem lehetett. Jó néhány részletkérdést, a birodalom-problematikát megvilágító kulisszatitkot éppen ebből a könyvből tudhatunk meg. A szerzőnek nagy érzéke van ahhoz, hogy a korszakban gondosan mérlegelt jelzőkből és mellékmondatokból is érdemben értesüljön, ezeket hasznosítva építsen fel viszonylag hiteles képet a szovjet állam működési mechanizmusáról. Szerencsés módon nem feledkezik meg a magyar analógiáról sem, arról ti., hogy az oroszok és a többi népek viszonyát úgy mutassa be, ahogyan a magyar történetírás vázolja a magyar etnikum és a nemzetiségek viszonyát 1918-ig. A szovjet esetben a drámai végpont a Szovjetunió felbomlása körüli időkben következett be, hosszabban elhúzódva, mint korábban a klasszikusan rövid magyar esetben. Már csak ezért is ajánlható ez a könyv hazai történészeknek. Sajnos, Gecse Géza csak módjával alkalmazza az iróniát, pedig erre igencsak sok alkalma volna. De az utólagos bölcs állásfoglalását sem vállalja, azét, aki tulajdonképpen „már régen megmondhatta volna.." Ezt a megközelítést már a nyugati szakemberek sem vállalják, hiszen a Szovjetunió közeli végét közülük is csak kevesen látták előre, vagy inkább bíztak benne. Napjaink viszonyainak jobb értését szolgálja, hogy bemutatja a rendszerváltás utáni időszakot, annak új jelenségeit, sajátos problémáit egészen Putyin mai külpolitikai elképzeléséig. A nemzeti kérdés szerepét az orosz fejlődésben mások is már jelezték (nem a szovjet történészek köréből), de Gecse Géza most, az utolsó pillanat utáni első pillanatban, és a pártállami korszak tanulságaival is gazdagodva igazolta ezt nagy tényanyagon. Érdemes volna művét angolul is kiadni, hogy a nyugati szakemberek is tudomást szerezhessenek róla. A könyv áttanulmányozása magyar kutatók számára is hasznos volna, ezért is jó, hogy Gecse Géza másodszorra és jócskán kibővítve is megírta. Felvethető persze, hogy a könyv nem mindig alkalmazza a nyugaton megszokott kritériumokat, forráskritikát, ezért nehéz lenne a szó tradicionális értelmében vett szakmai munkának tekinteni. De bármilyen vaskalapos hagyományos történeti szemlélet is kénytelen volna elismerni, hogy bizonyos értelemben forrásmunkáról van szó, elsősorban a pártállam történetéből, és nem is akármilyen szintűről. Niederhauser Emil LIBERTY AND THE SEARCH FOR IDENTITY Liberal Nationalisms and the Legacy of Empires Szerk.: Dénes Iván Zoltán. CEU Press, Budapest - New York, 2006. 509 o. SZABADSÁG ÉS AZ ÖNAZONOSSÁG KERESÉSE A liberális nacionalizmusok és a birodalmak öröksége A tanulmánykötet az európai 19. századi liberális nacionalizmusok, más szóval a nemzeti liberalizmusok országonkénti áttekintését tartalmazza. A bevezető tanulmány után (Liberalizmus és nacionalizmus: ellentmondásos viszony), amelyet a szerkesztő jegyez, először nyugat-európai témák következnek: Skócia és Anglia liberálisainak párhuzamairól és különbségeiről, majd a skót radikal-liberálisokról olvashatunk. Ezt követi két kicsiny, de egykorúan mintának tekintett állam, Hollandia és Belgium liberálisainak, nemzeti mozgalmainak bemutatása. Közép-Európából egy-egy tanulmány a német, a svájci, az osztrák és a lengyel fejlődést elemzi, két-két írás foglalkozik a csehekkel és a magyarokkal. Végül Kelet-Európából két oroszországi és egy-egy szerb, román, török, s végül még egy összefoglaló jellegű balkáni tanulmányt vehetünk kézbe. Tizenhét dolgozatot foglal magában, kitűnő színvonalat, jeles nemzetközi szerzőgárdát vonultat fel ez a tanulmánykötet. A szerkesztő előszavában jelzi a feladat nehézségeit, azt, hogy az első lépéseket még húsz évvel korábban tette meg, s maga is sajnálja, hogy fontos országtanulmányok nem készültek el. Kétségtelen, hogy három nagy nyugati nemzet, az angol, a francia és a spanyol liberális nacionalizmusának bemutatása fájón hiányzik. Érthető viszont, hogy a skandináv és a balti országok nem kerültek tárgyalásra, hiszen a kötet hangsúlyozottan a közép- és a kelet-európai liberalizmusokat veti egybe a kimondva-kimondatlanul modellként szolgáló nyugatiakkal. (A címben pedig lehetett volna világos utalást tenni arra, hogy a kötet csak európai tematikájú.)