Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Mária: Magyar-olasz kapcsolatok az első világháború után. Guidó Romanelli magyarországi küldetése (1919. május-november) I/103
132 SZABÓ MÁRIA kért, amelyek tökéletes ellentétben állnak a párizsi békekonferencia Legfelsőbb Tanácsának akaratával. Fogadja, Tábornok Úr, legmélyebb tiszteletem. Guido Romanelli alezredes" Romanellinek fenti sorait később feltehetőleg megbánta. Levele nyomán egyszersmindenkorrapersona non grata lett a románok szemében.137 „Olaszország kedvenc szövetségese" elleni, rangján felüli fellépése miatt később sokszor magyarázkodnia kellett. Nem véletlen, hogy emlékiratába is beiktatott egy fejezetet Az igazság a románokkal való kapcsolatomról címmel. Ebben úgy fogalmazott, hogy közte és a románok között „félreértés" csak a legfelső katonai és politikai szinteken keletkezett, de „Hóiban udvariatlan és ellenséges viselkedése" — tekintet nélkül arra, ki képviseli vele szemben Olaszországot vagy az antantot — „csak természetes elhidegüléshez" vezethetett.138 Augusztus 5-én Clemenceau kézhez kapta Romanelli előző napon írt, immár teljességgel reményvesztett táviratát, melyben beszámolt arról, hogy a román csapatok egyáltalán nem törődtek a békekonferencia utasításaira, „folytatták előrenyomulásukat, és jelenleg is folyamatosan érkeznek. Mostanára egész Budapestet megszállták, leállították a közlekedést, túszokat szednek".139 A szövetséges delegációkat vezető külügyminiszterek Párizsban augusztus 4-én már elhatározták, hogy négy tábornok vezetésével Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottságot küldenek Budapestre, amely — miként Foch marsall megfogalmazta — kézben tartva az ügyeket „a román megszállást az okvetlenül szükséges minimumra korlátozná".140 Az értekezleten egyben elrendelték a Magyarország elleni blokád feloldását. Az szövetségközi ellenőrző bizottság képviseletével az amerikai Harry Hill Bandholtz, a brit George Gorton, a francia Jean-César Graziani és az olasz Ernesto Mombelli vezérőrnagyokat bízták meg.141 A román főparancsnokság még augusztus 5-én este egy, a nemzetközi közvéleményt is felháborító ultimátumot nyújtottak át — négyórás válaszadási ha-137 Luciano Ferigo távirata a hadsereg-főparancsnokságnak (1919. aug. 21.) AUSSME, E-8, 117/9. 650 S. I. sz.; A Romanelli hazarendelésével kapcsolatos 1919. november 8-i dokumentációt 1. AUSSME, E-15, 68/1. 5519. sz. A románok és Romanelli ellenséges viszonyáról Bandholtz tábornok is említést tesz naplójában. Bandholtz: i. m. 46-47. 138 Romanelli: i. m. 221-222.; Guliano Caroli: Rapporti militari fra Italia e Romania del 1918 al 1945. Le carte deU'Ufficio Storico. Roma, Uffïcio Storico dello Stato Maggiore dell'Esercito, 2000. 52. 139 Francia diplomáciai iratok 1919-1920... I. m. 8. sz. (21.) 140 Uo. 6. sz. (18.) Augusztus 5-én a szövetséges-közi bizottság feladatául szabták hogy 1) felügyelje a fegyverszünet rendelkezéseinek végrehajtását, 2) készítsen jelentést ennek jelenlegi állásáról és a várható fejleményekről, 3) vegye fel a kapcsolatot a román és a szerb hadsereg főparancsnokával adjon utasítást számukra új, korlátozott megszálló feladataikról. L. uo. 8. sz. B melléklet. (26-27.) 141 Uo. 8. sz. (22.) A négy tábornok vezette bizottság helyzetét legszemléletesebben egy mára már anekdotává szelídült Márdárescu-nyilatkozat szemlélteti. A román főparancsnok — állítása szerint — a bizottság rekvirálás elleni felszólításaira a következőket válaszolta: „Uraim, maguknak van négy telefonjuk, nekem pedig 80 ezer szuronyom." Bandholtz a soha el nem hangzott nyilatkozatot ironikusan így kommentálta: „amennyiben ezt mondta volna, az igazságot mondta volna, s ez további bizonyíték arra, hogy ő sosem mondott ilyet". L. Bandholtz: Napló... i. m. 158.
