Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Mária: Magyar-olasz kapcsolatok az első világháború után. Guidó Romanelli magyarországi küldetése (1919. május-november) I/103
130 SZABÓ MARIA Segre eközben Tittonival szemben védelmébe vette Romanellit s dicsérte a kommün bukásakor tanúsított eredményes munkáját, mellyel — mint az antant egyetlen Budapesten tartózkodó képviselője — „bizonyította missziója fontosságát és demonstrálta, hogy a legnehezebb szituációban is kiállja a próbát". Helyesen járt el, amikor felhívta a románok figyelmét az antant misszió jelenlétére s amikor mindent megtett, hogy lebeszélje őket a főváros megszállásáról. Annyit Segre is elismert, hogy Romanelli Clemenceau-nak küldött első táviratában „talán túlzott jelentőséget tulajdonított" a bécsi megállapodásnak, és jobb lett volna, ha azt mint antant javaslatot említi. Ugyanakkor hangsúlyozta: az ügynek semmi jelentősége nem lenne, ha a franciák nem használták volna ki a Budapesten megszerzett olasz pozíció gyengítése érdekében. Vagyis — szögezte le Segre — a franciák akkor is elutasítanák a bécsi kezdeményezést, ha Romanelli diplomatikusabban fogalmaz — egyszerűen azért, mert nem ők találták ki.132 A franciák valóban arra gyanakodtak, hogy „a budapesti új szocialista kormány olasz politikai irányítással alakult". Louis Franchet d'Esperey tábornok, a szövetséges keleti hadseregek főparancsnoka augusztus 4-én sürgette Clemenceau-t, küldjenek Budapestre egy megbízottat, aki kijátssza az olasz „cselszövéseket". Javasolta, hogy „egy, a rábízott feladattal tökéletesen tisztában lévő francia missziót" menesszenek haladéktalanul a magyar fővárosba."133 Romanelli eközben — mintegy védőszárnyai alá vonva az új magyar kormányt — megpróbált közvetíteni a magyar kormány és a román katonai vezetők között, utóbbiak azonban, miután bevonultak a magyar fővárosba, magától értetődően magukat tekintették a szövetséges és társult hatalmak képviselőinek, és egyszerűen ignorálták az olasz katonai missziót.134 A Szentszék bécsi nunciatúrájának jelentései is megerősítik, hogy a román megszálló erők az antant felszólításait és Romanelli küldötteit egyaránt semmibe vették. „Az olasz katonai misszió megbízottait, akik a párizsi békekonferencia parancsait voltak hivatottak átadni a román főparancsnokságnak, foglyok gyanánt tartóztatták fel és egyik parancsnokságtól a másikhoz küldözgették, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a főváros megszállását megtiltó parancs túl későn történő átvételére hivatkozhassanak" - írta Valfrè di Bonzo.135 Romanellinek elfogyott a türelme és augusztus 5-én Olaszország, a budapesti misszió, valamint saját presztízse védelmében kemény hangú levelet küldött a budapesti megszálló csapatok parancsnokának:136 132 Segre távirata a főparancsnokságnak és a párizsi olasz delegációnak (1919. augusztus 3.). AUSSME, E-15, 68/1. 16.184. sz. 133 Francia diplomáciai iratok 1919-1920... I. m. 5. sz. (14.) 134 A Magyarországon bevetett román hadsereg parancsnoka Gheorghe Márdarescu tábornok volt. Létszáma — olasz jelentések szerint — már májusban meghaladta a 130 ezer fot, hadrendjében pedig 190 különböző tüzérségi fegyver volt. A Vörös Hadsereg júliusi támadását követően a román kormány további 180 ezer ember mozgósítását rendelte el. Augusztus 4-én egy hadosztály már elérte Budapestet, további 6 pedig útban volt a főváros felé. 135 Eördögh: i. m. 57. A feltartóztatott olasz tisztek hányattatásairól 1. Luciano Ferigo bukaresti olasz katonai attasé 1919. augusztus 8-i jelentését. AUSSME, E-8, 143/7. 15.973. sz. 136 Romanelli jelentése Segrének és Borghesének (1919. augusztus 6. — 1. sz. melléklet.) AUSSME, E-15, 68/1. 1954. sz. Romanelli valószínűleg ismét előzetes engedélykérés nélkül cselekedett. Legalábbis úgy tűnik, Segre csak a címzettnek történt kézbesítés után látta a levelet, s bár
