Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Mária: Magyar-olasz kapcsolatok az első világháború után. Guidó Romanelli magyarországi küldetése (1919. május-november) I/103
GUIDO ROMANELLI MAGYARORSZÁGI KÜLDETÉSE 1919-BEN 129 Segre már augusztus 2-án értesítette a békekonferencia olasz delegációját, hogy a Peidl-kormány felkérte Romanellit, „közvetítse kérelmét az antant beavatkozásáért és a román bevonulás megakadályozásáért, mivel a románok Budapestre történő bevonulása konfliktust okozhat. Az új kormány, kéri ugyan az antant erőinek bevonulását, de a környező kis nemzetek csapatainak kizárásával. Elegendő lenne ehhez egy olasz, egy francia, egy angol és egy amerikai zászlóalj is."126 Clemenceau nem örült az olasz aktivitásnak, és augusztus 2-án Romanellinek küldött válaszában hangsúlyozta, hogy a Legfelsőbb Tanács „nem kíván beavatkozni a Magyar Köztársaság belpolitikájába, így nem feladata a bécsi szövetséges misszió két tagja által fölvetett javaslatok értékelése". Közölte: mindössze azt fogja kérni a román kormánytól, csapatait állítsa meg ott, ahol vannak, és csak akkor utasítja majd őket a június 13-án megállapított vonalak mögé való visszavonulásra, ha a magyar kormány bizonyságot tesz a belgrádi konvenció előírásainak betartásáról.127 Tittonit szintén feszélyezte a Romanelli-féle közvetítés. Augusztus 2-án, amikor az öt győztes nagyhatalom képviselőinek értekezletén felolvasták az alezredes táviratát, a jelenlévők megszólalását meg sem várva, közölte: a budapesti olasz katonai delegáció vezetője rosszul interpretálta a bécsi megállapodás szövegét.128 Augusztus 3-án a magyar kormány megbízásából Romenelli újabb üzenetet küldött Clemenceau-nak, melyben tudatta: a magyar kormány mindent meg fog tenni, hogy a lehető legrövidebb időn belül végrehajtsa a Belgrádban vállalt fegyverszüneti feltételeket. A kormány őt bízta meg, hogy kérje a szövetséges és társult hatalmakat, küldjenek egy-egy ezredet karhatalmi — tehát nem megszálló — erőként, „hogy a népakarat szabad megnyilvánulása biztosít-^, va legyen".129 Még aznap újabb beszámolót küldött Segrének és Borghesének is.130 Hangsúlyozta, az egész város a „négy nagy" katonáinak bejövetelére vár. Beszámolt arról is, hogy este hatkor megbeszélést tartottak Haubrich József hadügyminiszterrel és Ágoston Péter külügyminiszterrel, valamint Gheorghe Rusescu tábornokkal, a Budapest határához ért román lovasdandár parancsnokával, és a következőkben állapodtak meg: a román csapatokat a városon kívül (attól 5 km-re) helyezik el három kaszárnyában, a rendet a rendőrség és a csendőrség tartja fenn, a vasút- és villamoshálózatot a többi közlekedési útvonallal együtt — a román hadsereg érdekeinek figyelembevételével — továbbra is használhatja a lakosság. Romanelli ugyanaznap a magyar kormányhoz is felhívást intézett, amelyben a Vörös Hadsereg leszerelését, illetve polgárőrséggé alakítását sürgette, és felhívta a figyelmet: még véletlenül se provokálják a román megszállókat.131 126 AUSSME, E-8, 117/8. 11.530. sz. Közli Eördögh: i. m. 56. 127 Romanelli aznap éjféltájban kapta kézhez Clemenceau válaszát. A román csapatok megállítására vonatkozó passzust — a visszahívás helyett — éppen Tittoni szorgalmazta. 128 Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről 1919-1920. Összeáll., szerk. Ádám Magda, Ormos Mária. Budapest, Akadémiai, 2004. 3. sz. (4.) 129 AUSSME, E-15, 1812. sz. 6. sz. melléklet. 130 AUSSME, E-15, 1812. sz. Segre két nappal később jelentést készített a vezérkar részére Romanelli beszámolója alapján. L. AUSSME, E-8, 117/7/8. 16.096. sz. Közli Eördögh I. i. m. 58. 131 AUSSME, E-15, 1812. 7. sz. melléklet.
