Századok – 2007
TANULMÁNYOK - L. Balogh Béni: Az Antonescu-rezsim békeelképzelései 1940-1944 között I/3
12 L. BALOGH BÉNI ti tárgyalásokat.46 A tárgyalások idején folytatta volna a szovjetekkel szembeni katonai ellenállást a megerősített Focşani-Nămoloasa-Galaţi vonalon. Lezárva e fejezetet, vizsgáljuk meg röviden, milyen „nemzetpolitikai" elképzelések társultak Ion Antonescu béketerveihez, mennyire voltak koherensek nézetei e téren. Antonescu világnézetének három alappillére volt: a szélsőséges nacionalizmus, a xenofobia és a rasszista antiszemitizmus.47 Etnokratikus szemléletmódjának megfelelően a nemzetet nem történelmi, hanem szerves képződménynek fogta fel, amelynek fo összetartó ereje a vérközösség. A vérközösség eszméje volt a kiindulópontja az állampolgárok jog szerinti rangsorolásának, annak az elvárásnak, hogy a román társadalom minden területét meg kell „tisztítani" a nemzeti etnikumoktól. A román állam a többségi nemzet kizárólagos uralmának az eszközét képezte Antonescu felfogásában, amely kizárta az etnikai pluralizmust és általában véve a demokratikus elveket.48 Antiszemitizmusa nem volt független a nácik által képviselt rasszizmustól, ugyanakkor különbözött is attól, mivel elsősorban a 19. század végi, és különösen a két világháború közötti, szélsőségesen nacionalista román szellemi irányzatok ihlették meg. Eltérően a nácizmustól, amely a zsidó etnikum teljes körű fizikai megsemmisítésére törekedett, Antonescu 1942 őszén megállt félúton, és „beérte" a román nép etnikai „megtisztításával" a zsidók totális kiirtásának igénye nélkül.49 Lakosságcsere-tervek Ion Antonescu egyik legfontosabb távlati célja tehát, mint láttuk, a homogén nemzeti állam létrehozása volt, az összes nem román lakos eltávolítása az országból. Az Ellátási Tanács 1941. október 6-i ülésén egyértelművé tette: „a törekvésem az, hogy a román faj megtisztításának politikáját kövessem, és egyetlen akadály sem fog eltántorítani attól, hogy megvalósítsam a román faj eme történelmi kívánalmát. Ha nem használjuk ki a mai nemzetközi és európai helyzetet a román faj megtisztítására, elszalasztjuk a történelem kínálta utolsó lehetőséget. [...] Visszahozhatom Besszarábiát és Erdélyt, de ha nem tisztítom meg a román fajt, nem érek el semmit, mivel nem a határok jelentik egy faj erejét, hanem annak tisztasága és egyneműsége. És ezt követem elsősorban."50 Hasonlóan nyilatkozott az 1943. november 16-i minisztertanácsi ülésen, ahol kilátásba helyezte, hogy a háború megnyerése esetén nincs más megoldás, mint a kisebbségek „kimozdítása" egy „reform" keretében, „ezen kisebbségi töme-46 Antonescu már korábban visszautasította az április 12-i szovjet fegyverszüneti feltételeket, elsősorban a Besszarábiára és Észak-Bukovinára vonatkozó szovjet igény miatt. 47 Lya Benjamin: Bazele doctrinare ale antisemitismului antonescian. In: România şi Transnistria: problema Holocaustului. Perspective istorice şi comparative. Coord. Viorel Achim, Constantin Iordachi. Bucureşti, Curtea Veche, 2004. 251. 48 Uo. 242.; Ottmar Traşcă: Relaţiile româno-germane şi chestiunea evreiască: august 1940-iunie 1941. In: România şi Transnistria.. i. m. 262-263. 49 Benjamin: i. m. 250. A romániai zsidóság helyzetéről az Antonescu-éra alatt 1. Evreii din România între anii 1940-1944. Vol. I—II. Coord. Lya Benjamin. Bucureşti, Hasefer, 1993-1996. 50 Evreii din Romania.. I. m. II. köt., 113. sz. (326-327.)
