Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Szabó Mária: Magyar-olasz kapcsolatok az első világháború után. Guidó Romanelli magyarországi küldetése (1919. május-november) I/103

GUIDO ROMANELLI MAGYARORSZÁGI KÜLDETÉSE 1919-BEN 125 mációi híján" nem válaszolt, de közölte: „a nagypolgárság, a mágnások, a zsidó bankárok és a katolikus papok legfőbb reményeiket éppen az olasz misszióra alapozzák. Mindenesetre tény, hogy a misszió védelmébe veszi az ellenforradalmárokat. Arra a kérdésére, vajon tart-e fenn gazdasági kapcsolatokat mivelünk az olasz katonai misszió, azt válaszolhatom Önnek, mivelünk nem... A magyar úri banda ma közvetlen támogatását élvezi az olasz kormánynak Rómában, az Olasz Katonai Missziónak Budapesten."106 Romanelli egészen a Kun Bélával történt jegyzékváltásáig fegyelmezetten betartotta a missziónak szóló alapvető utasítást és diszkréten kezelte a politikai ügyeket. Tisztjeit is szigorúan büntette, ha a kelleténél jobban beavatkoztak a magyar belügyekbe. (Egyetlen magyar anyanyelvű tolmácsától, Carbone századostól is emiatt vált meg. Csak későbbi magyar nyilatkozatokból, az 1922-es ünneplését szervező bizottság összetételéből107 és emlékiratok rövid utalásaiból következtethetünk arra, hogy a ludovikásokon kívül másokat is megmentett. A ludovikás tisztekért és tisztjelöltekért sem csak azért állt ki, mert katonák voltak; humanitárius tevékenysége nem elsősorban katonákra terjedt ki, hanem — ahogy már Kun nyilatkozatából is következtethetünk rá — a fővárosi és vidéki civil lakosság csaknem minden rétegére, arisztokratákra, gyáriparosokra, bankárokra, a különböző egyházak képviselőire, a tanácskormány lemondása után népbiztosokra, egyszerű polgárokra.108 Romanelli jegyzékeinek politikai jelentősége a tanácskormány szempontjából abban állt — s ezt Kun Béla azonnal megértette —, hogy hivatalos elhatárolódást fejeztek ki a békekonferencián egyre kevésbé tolerált, többé már nem nemzetinek, hanem bolseviknak tekintett magyar kormánytól. A változás hátterében a június közepén bekövetkezett olasz kormányváltás állt.109 Orlando miniszterelnök és az európai ügyekért felelős Sonnino külügyminiszter helyébe június 23-ától Francesco Saverio Nitti és Tommaso Tittoni párosa lépett, akik-106 Idézi:

Franco Ferri: Az olasz szocialista munkásmozgalom és az 1919-es magyar szocialista forradalom. In: A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége és nemzetközi hatása. Szerk. Gábor Sándorné. Budapest, Kossuth, 1960. 281-282.; Réti: Olasz dokumentumok.. I. m. 667. 107 Az ünnepséget eredetileg 1922 tavaszára tervezték. Az áprilisban megalakult, rendkívül illusztris bizottság összetétele a következő volt: Csernoch János hercegprímás (elnök), Hevesi Simon főrabbi, Raffay Sándor evangélikus püspök, Ravasz László református püspök, Apponyi Albert gróf, a képviselőház elnöke, volt kultuszminiszter, Bárczy István volt igazságügy-miniszter, Budapest volt polgármestere, majd főpolgármestere, Berzeviczy Albert, az MTA elnöke, volt kultuszminiszter, Hegedűs Lóránt volt pénzügyminiszter, Heinrich Ferenc volt kereskedelemügyi miniszter, Wlassich Gyula báró, a Közigazgatási Bíróság elnöke, volt kultuszminiszter, Márkus Miksa, az Újságírók Szövetségének elnöke, Papp József irodalomtörténész, Rákosi Jenő, a Budapesti Hírlap szerkesztője és Czigány Árpád, a Képes Krónika főszerkesztője. Az ünnepséget az olasz politikai és katonai vezetés habozása és Romanelli amerikai kiküldetése miatt végül novemberre halasztották. 108 Erről 1. AUSSME, E-15, 68. 47.085. sz. Mombelli jelentése a római főparancsnokságnak (1919. november 14.). Garami Ernő: Forrongó Magyarország. Emlékezések és tanulságok Leipzig-Wien, Pegazus, 1922. 168. Vö. Hajdú: i. m. 303.; Luigi Vinci-Gigliucci budapesti olasz ügyvivő távirata Carlo Schanzer külügyminiszternek (1922. május 12.). ASMAE, AP 1919-1930, Ungheria 1745 1921-1922, 45.277. sz.; Gaetano Castagneto budapesti olasz követ jelentése Schanzernek (1922. október 30.). Uo. 2472/580. sz. 109 Az olaszok „kettős játszmáját" sokan bírálták. Romanelli arról panaszkodott, hogy a Budapesten és Bécsben elért eredményeiket a római és párizsi hatóságok, azzal, hogy még csak számításba sem vették, teljességgel ignorálták. Ez a megállapítása a Nitti-kormány időszakára tekinthető érvényesnek.